[Evangelium] 2010-02-03

[Evangelium minden nap]

   2010. február 3. - Szerda

   Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.  Amikor
   elérkezett  a  szombat  napja,  tanítani  kezdett  a  zsinagógában.  Sokan
   hallgatták,  és  csodálkozva  mondogatták:   "Honnét  vette  ezt?   Miféle
   bölcsesség  ez,  amely  neki  adatott?  És  a  csodák,  amelyeket  kezével
   véghezvisz! Nem  az ács  ez,  Mária fia,  Jakab,  József, Júdás  és  Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak  benne.
   Jézus erre  megjegyezte: "Nem  vetik  meg a  prófétát, csak  a  hazájában,
   rokonai körében,  a saját  házában." Nem  is tehetett  ott csodát,  csupán
   néhány  beteget  gyógyított  meg,  kézrátétellel.  Maga  is   csodálkozott
   hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6

   Elmélkedés:

   A  názáretiek  úgy  tudják,  hogy  Jézus  az  ácsmesterséget  tanulta  meg
   nevelőapjától, Józseftől, s  minden bizonnyal  Jézus gyakorolta  is ezt  a
   foglakozást. Nem járt ő rabbiképzőbe, ahol a szentírás ismeretét oktatták,
   ezért csodálkoznak tudását  és a törvények  ismeretében való  jártasságán.
   Amikor ácsnak nevezik,  alacsony származására utalnak,  s ebbe bizony  van
   egy kis megalázó szándék is. De nem csak Jézus tudása vált ki  csodálatot,
   hanem cselekedetei, csodái, természetfeletti ereje is. A názáretiek  azzal
   esnek hibába, amikor mindezek mögött földi eredetű magyarázatot  keresnek,
   mert nem  tudják  elfogadni,  hogy  Jézus a  mennyei  Atya  küldötte,  aki
   Istentől kapta hatalmát.  Ha ezt  képesek lettek  volna hittel  elfogadni,
   akkor mindenre magyarázatot kapnak.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Add  Uram,  hogy  minden  dolog  felé  rendezett  szeretettel   forduljak,
   elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e
   világ javait, mintha nem használnám.
   Add, hogy  értelmem  bizonyos  belső érzékével  meg  tudjam  különböztetni
   azokat  a  dolgokat,  amelyekre  szükségem  van,  azoktól,  amelyek   csak
   élvezetemre szolgálnak, hogy így  az átmeneti dolgokkal csak  ideiglenesen
   foglalkozzam, és csak  a szükséges mértékben,  de ugyanakkor örök  vággyal
   öleljem át az örök valóságokat.
   Clairvaux-i Szent Bernát