[Evangelium] 2010-02-02

[Evangelium minden nap]

   2010. február 2. - Kedd, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

   Amikor  Mózes  törvénye  szerint  elteltek  Mária  tisztulásának   napjai,
   fölvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: "Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona".  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, "egy pár gerlét  vagy
   két  galambfiókát"   tisztulási  áldozatul   bemutatnia.  És   íme,   volt
   Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú,  egy igaz és  istenfélő ember,  aki
   Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A  Szentlélek
   kinyilatkoztatta neki, hogy  nem lát  halált addig,  míg nem  látja az  Úr
   Fölkentjét. A  Lélek arra  indította, hogy  menjen a  templomba, amikor  a
   gyermek  Jézust  odavitték  szülei,  hogy  a  törvény  előírásai   szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
   Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
   szavaid szerint békességben,
   mert szemeim meglátták Szabadításodat,
   melyet minden nemzet számára készítettél,
   hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
   és dicsőség népednek, Izraelnek.
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
   e  gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő -  még a  te lelkedet is  tőr járja  át -,  hogy
   napfényre  kerüljenek  sok  szívnek  titkos  gondolatai!"  Ott  volt  Anna
   prófétanő  is,  Fánuel  leánya  Áser  törzséből.  Idős  volt  már,  napjai
   előrehaladtak. Leánykora után  hét évig élt  férjével, majd özvegyen  érte
   meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta  el a templomot soha, böjtölve  és
   imádkozva szolgálta Istent éjjel  és nappal. Abban  az órában is  odament,
   dicsőítette Istent, és beszélt  a gyermekről mindazoknak, akik  Jeruzsálem
   megváltására vártak.
   Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek  városukba,
   a galileai  Názáretbe. A  gyermek pedig  növekedett és  erősödött;  eltelt
   bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
   Lk 2,22-40

   Elmélkedés:

   A karácsonyi  utáni  negyvenedik  napon Jézus  bemutatását  ünnepeljük.  A
   helyszín a jeruzsálemi templom, ahová  a mózesi törvények szerint  elviszi
   Mária és József az újszülött Jézust.  A templomban két idős személy  tűnik
   fel, akik örömmel fogadják a gyermeket és hitvallást tesznek arról, hogy ő
   a várva várt  üdvözítő. Ők  jelképezik mindazokat, akik  az isteni  ígéret
   alapján   évszázadokon   keresztül   várták   a   Messiást.   Vágyakozásuk
   beteljesedett,  amikor  megpillanthatták  és  karjukba  vehették   Jézust.
   Érdemes volt  várniuk,  érdemes volt  hinniük  az isteni  ígéretben.  A  i
   szívünk is akkor fog megnyugodni, amikor megtaláljuk Istent.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Ó Mária,  tőled kell  megtanulnunk, hogy  Istenben bízzunk,  főképp,  hogy
   reméljük üdvösségünket. Nem saját erőnkben  kell bíznunk, csupán ezt  kell
   ismételnünk: Mindent megtehetek Abban, aki erőt ad.
   Ó Mária, rád bízom magam; ebben a reményben élek, és remélem, hogy ebben a
   reményben halok  majd meg,  ezt ismételve:  Egyetlen reményem  Jézus -  és
   Jézus után Mária.