[Evangelium] 2010-02-01

[Evangelium minden nap]

   2010. február 1. - Hétfő

   Jézus  és  tanítványai  áthajóztak  a  Genezáreti-tó  keleti  partjára,  a
   gerázaiak földjére.  Amint Jézus  kiszállt a  hajóból, a  sírok felől  egy
   tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
   és még láncra verve sem  tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték  és
   láncra verték, de a láncokat  eltépte, és a bilincseket összetörte.  Senki
   sem bírt  vele.  Éjjel-nappal a  sírboltokban  és a  hegyekben  tanyázott,
   folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről  meglátta
   Jézust,  odafutott.  A  földre  vetette  magát  előtte,  és  hangosan  így
   kiáltott: "Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az  Istenre
   kérlek, ne  gyötörj!"  Jézus  ráparancsolt  ugyanis:  "Tisztátalan  lélek,
   takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?"
   Azt válaszolta: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte  Jézust,
   hogy ne űzze el  őket arról a vidékről.  Akkor éppen egy nagy  sertéskonda
   legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték  Jézustól:
   "Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus  beleegyezett.
   Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a  mintegy
   kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba  rohantak,
   és a vízbe fúltak.  Őrzőik erre elfutottak, hírét  vitték a városba meg  a
   tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
   látták, hogy az,  akit az  imént még  egy légió  tartott megszállva,  most
   felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
   nekik, hogy mi történt  a megszállottal és  a sertésekkel. Ekkor  kérlelni
   kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
   imént még megszállott kérte,  hogy vele mehessen.  Ő azonban nem  engedte,
   hanem így szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
   nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is  ment,
   és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy  milyen nagy dolgot tett  vele
   Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
   Mk 5,1-20

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumi  szakaszban talán  kissé  meglepődve olvassuk,  hogy  a
   gonosz lelkek mennyire jól ismerik Jézust. Tudják, hogy kicsoda, s ezért a
   "magasságbeli Isten Fiának" nevezik.  Csodálkozásunkat az váltja ki,  hogy
   az emberek viszont  oly nehezen ismerik  fel, hogy Jézust  a mennyei  Atya
   küldte. A názáretiek  kételkedve fogadták,  ellene fordultak,  s mások  is
   hitetlenkedve fordulnak el tőle. Még a tanítványok is csak lassan,  hosszú
   idő múlva ismerik fel, hogy ki  valójában a Mesterük. A gonosz lelkek  jól
   ismerik Jézust és  az ő  isteni hatalmát,  s tisztában  vannak vele,  hogy
   Jézus ereje nagyobb,  mint az  övék. Mert Isten  szabadító ereje  nagyobb,
   mint a gonosz léleké, aki ártani akar az embernek. Ez az isteni erő nekünk
   is megváltást hoz.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Eljöttem Hozzád,  Jézus, hogy  érintésedet fogadjam,  mielőtt megkezdem  a
   napot. Pihentesd  meg  tekinteted  tekintetemben,  segíts,  hogy  munkámat
   barátságod biztonságának tudatában  végezhessem. Töltsd be  gondolataimat,
   hogy kitartsak  a  lárma  sivatagában is,  engedd,  hogy  áldott  sugaraid
   beragyogják elmém  rejtett  zugait, és  adj  nekem erőt  azokért,  akiknek
   szükségük van rám.
   Boldog Kalkuttai Teréz

   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (51.)
   Haitiből folyamatosan  érkeznek a  hírek és  a képek.  Láthatjuk, hogy  az
   emberi nyomorúság a  bajban még  nagyobbnak tűnik.  A jószándékú  segélyek
   viszályt keltenek a  bajbajutottak között.  Egy érdekes  képet is  kaptam,
   amelyen a romba dőlt épületek között és sértetlen kőkereszt áll. Európában
   egyesek  levetetnék  az   iskolák  faláról   Krisztus  keresztjét.   Talán
   erősebbnek  gondolják   magukat  a   természet  erőinél?   Mert   Krisztus
   keresztjének még a földrengés sem árt.
   A héten  meglátogatott  valaki  egy közeli  faluból,  aki  néhány  hónapja
   iratkozott fel az e-vangéliumra. Elmesélte, hogy mindjárt az első napokban
   továbbküldte ismerőseinek,  hogy  milyen nagyszerű  lehetőség  ez.  Többet
   visszaírtak neki, hogy  már évek óta  kapják. A válasza  csak ennyi  volt:
   "Igen? És akkor miért nem szóltatok nekem?"
   A pápa arra biztat  a január 24-én  közzétett kommunikációs világra  szóló
   üzenetében,  hogy  a  papok  az  evangélium  terjesztésére  használják  az
   internetet. Én próbálom, de nélkületek  nem megy. Talán érdemes volna  egy
   e-mailt küldenetek barátaitoknak.
   István atya