[Evangelium] 2010-01-30

[Evangelium minden nap]

   2010. január 30. - Szombat

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
   túlsó partra."  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal
   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy
   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már
   megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és
   megkérdezték: "Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?" Erre  fölkelt,
   ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: "Hallgass el,  nyugodj
   meg!" A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult:
   "Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?"  Nagy félelem  fogta  el
   ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: "Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a
   tenger is engedelmeskedik neki?"
   Mk 4,35-40

   Elmélkedés:

   A kánai menyegzőn tett csoda esetében is megfigyeltük már, hogy Jézus  nem
   avatkozik be  azonnal  az  eseményekbe, hanem  vár,  hogy  segíthessen,  s
   várakozik, hogy kérjenek tőle. S amikor hozzá fordulnak, akkor  készséggel
   segít. Az  emberi szükséghelyzet  egészen nyilvánvaló  a háborgó,  viharos
   tenger esetében, de mintha ezt Jézus  nem venné észre. Ő nyugodtan  pihen,
   miközben a tanítványokat  félelem, halálfélelem tölti  el. S amikor  végre
   hozzá fordulnak, akkor  egészen egyszerűen szünteti  meg a félelmet  okozó
   helyzetet, egy olyan csodával,  amire nem is gondolnak.  Jézus talán a  mi
   életünkbe sem szeretne  látványosan beavatkozni, s  talán csak azt  várja,
   hozzá végre forduljunk és segíthessen nekünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jóságos Istenem,  hálás szível  köszönöm Neked  mindazt, amivel  mindennap
   elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok  helyett és nevében is,  akik
   ezt nem teszik meg.  Édes Jézusom, határtalan  Jóság! Milyen sokat  tettél
   azért, hogy az emberek  viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis,  hogy
   sokan nem szeretnek  Téged? Szent kegyelmeddel  eltökélem, hogy  amennyire
   csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!