[Evangelium] 2010-01-27

[Evangelium minden nap]

   2010. január 27. - Szerda

   Amikor Jézus a  Genezáreti-tó partján tanított,  nagy tömeg gyűlt  köréje.
   Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig  a
   tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
   Így kezdte  tanítását:  "Halljátok csak!  Kiment  a magvető  vetni.  Amint
   vetett, némely  szem az  útfélre  esett. Odaszálltak  az égi  madarak,  és
   fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég  talaja.
   Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
   a nap, megperzselődött, és  mivel nem volt  elég erős gyökere,  elszáradt.
   Némely  mag  pedig  tövisek  közé  hullott.  Amint  a  tövisek  felnőttek,
   elfojtották, úgyhogy nem hozott  termést. A többi  mag jó földbe  hullott,
   kikelt, felnőtt, és  harmincszoros, hatvanszoros,  sőt százszoros  termést
   hozott." Jézus így fejezte be szavait: "Akinek füle van, hallja meg!"
   Amikor egyedül  maradt, tanítványai  és  a tizenkét  apostol  megkérdezték
   tőle, mi a  példabeszéd értelme, így  válaszolt nekik: "Ti  megtudhatjátok
   Isten  országának  titkát,  a  kívülállók  azonban  csak  példabeszédekben
   hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
   megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek.  Azután így folytatta: "Nem  értitek
   ezt a példabeszédet?  Hogyan fogjátok a  többi példabeszédet megérteni?  A
   magvető az, aki  az igét hirdeti.  Azok, akikben útfélre  hull a  tanítás,
   meghallgatják ugyan,  de  rögtön  jön  a sátán,  és  kitépi  szívükből  az
   elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra  hullt a mag, amikor hallják  a
   tanítást,  szívesen  hajlanak  rá;  de  nem  ver  bennük  gyökeret,   mert
   (állhatatlanok), csak  a pillanatnak  élnek.  Ezért, ha  szorongatás  vagy
   üldözés éri őket az Isten  igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok  pedig,
   akikben  tövisek  közé  esik  (az  Isten  igéje),  meghallgatják  ugyan  a
   tanítást, de  a  világi gondok,  a  csalóka  gazdagság és  a  többi  földi
   szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz  bennük
   gyümölcsöt. Végül  vannak  olyanok,  akikben az  ige  jó  földbe  hullott.
   Hallják a tanítást,  magukévá is teszik,  és harmincszoros,  hatvanszoros,
   sőt százszoros termést hoznak."
   Mk 4,1-20

   Elmélkedés:

   Érdemes odafigyelnünk a magvető alázatára  és bizalmára. Nem értékeli  túl
   sem  önmagát,  sem  tevékenységét,  hanem  egyszerűen  elvégzi  mindennapi
   munkáját. S közben  bízik abban,  hogy Isten  jó lesz  hozzá, s  megfelelő
   időjárással segíti a meg  kikelését és fejlődését.  A magvető tudja,  hogy
   attól a  pillanattól kezdve,  hogy  kezei elhinti  a  földbe a  magot,  az
   események irányítása  is kikerül  a  kezéből. Mostantól  egyedül  Istentől
   függ, hogy megáldja-e munkáját. Az  igehirdető is ugyanezzel az  alázattal
   és bizalommal hirdeti Krisztus  tanítását, tudva, hogy  nem rajta múlik  a
   siker, hanem  egyedül Istenen,  aki gondoskodik  arról, hogy  a jó  szívek
   gazdag lelki kincseket teremjenek.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézusom, Te mondtad: "Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem  múlnak".
   Íme,  most  szavad  csalatkozhatatlanságára  támaszkodunk,  és  kérjük   a
   kegyelmet,     hogy     minden     erőtlenségünkből,      gyengeségünkből,
   hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből  és szeretetlenségeinkből  emelj
   ki minket,  hogy Általad  erős, a  Te mértékedet  tartó és  szeretetteljes
   életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.