[Evangelium] 2010-01-18

[Evangelium minden nap]

   2010. január 18. - Hétfő, Árpád-házi Szent Margit

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: "Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!"  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek és  felszították lámpásaikat.  A  balgák kérték  az  okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak  ezt
   válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!" Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  "Uram,  Uram!  Nyiss  ajtót nekünk!"  De  ő  így  válaszolt:
   "Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!"  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   A tíz szűzről  szóló példázat  azzal fejeződik  be, hogy  csak egy  részük
   jutott be az  esküvői lakomára,  a készületlenek  viszont kívül  maradtak.
   Ennek alapján a történet egyik értelmezési lehetősége az, hogy nem  minden
   ember  fog  üdvözülni.  Csak  azok   juthatnak  el  az  üdvösségre,   akik
   felkészülnek Krisztus érkezésére,  s a  vele való  találkozásra. A  balgák
   azzal követtel  el hibát,  hogy nem  voltak előrelátóak,  s nem  számoltak
   minden lehetőséggel.  Amikor  felismerték, hogy  hibájuknak  milyen  rossz
   következménye  lesz  számukra,   újabb  balgaságukkal  majdnem   veszélybe
   sodorták  társaikat   is.  Az   okosak  viszont   helyesen  ismerték   fel
   helyzetüket. Előrelátásunkon  nem  kevesebb, mint  az  üdvösségünk  múlik.
   Érdemes tehát bölcsen szem előtt tartanunk mindig, hogy mi szolgálja  ezt,
   s mi akadályozhatja meg.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!
   Milyen jó, hogy rábízhatjuk
   kezünket arra a Kézre,
   amely megtörte és életre keltette a Kenyeret,
   amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket,
   s amelyet szegek vertek át.
   Ráhagyatkozni arra a Kézre,
   amely olyan, mint a mienk,
   de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli,
   s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
   Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek,
   amely lehat a lélek velejéig,
   amely formál és teremt,
   s amelyen át oly végtelen szeretet árad.
   Teilhard de Chardin