[Evangelium] 2010-01-17

[Evangelium minden nap]

   2010. január 17. - Évközi 2. vasárnap

   Abban az időben:  Menyegzőt tartottak  a galileai  Kánában, amelyen  Jézus
   anyja is  ott  volt.  Jézust is  meghívták  a  menyegzőre,  tanítványaival
   együtt.
   Amikor fogytán volt a  bor, Jézus anyja  megjegyezte: "Nincs több  boruk."
   Jézus azt  felelte: "Mit  akarsz tőlem,  asszony? Még  nem jött  el az  én
   órám." Erre anyja  szólt a  szolgáknak: "Tegyetek meg  mindent, amit  csak
   mond!" Volt ott  hat kőkorsó, a  zsidóknál szokásos tisztálkodás  céljára,
   mindegyik két-három  mérős. Jézus  szólt a  szolgáknak: "Töltsétek  meg  a
   korsókat vízzel!"  Meg is  töltötték azokat  színültig. Ekkor  azt  mondta
   nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték.
   Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A
   szolgák azonban, akik  a vizet  merítették, tudták. A  násznagy hívatta  a
   vőlegényt, s szemére  vetette: "Először mindenki  a jó bort  adja, s  csak
   amikor  már  megittasodtak,   akkor  az  alábbvalót.   Te  meg   mostanáig
   tartogattad a jó bort."
   Ezzel kezdte meg  Jézus csodajeleit a  galileai Kánában.  Kinyilatkoztatta
   dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
   Jn 2,1-11

   Elmélkedés:

   Váratlan csoda egy váratlan helyzetben
   A fiatal  párok, akik  házasságra készülnek,  általában már  az  eljegyzés
   napjától  elkezdik  tervezni  és  szervezni  esküvőjüket.  Mindenki  arról
   álmodik, hogy az ő esküvője lesz  a világon a legszebb, s mindent  megtesz
   azért, hogy a  nagy nap  valóban felejthetetlen és  emlékezetes legyen.  A
   szervezés, a készület célja az, hogy az álom, az álomesküvő megvalósuljon.
   Az álmoknak talán  csak a pénztárca  szab határt, bár  ilyenkor senki  nem
   sajnálja az anyagiakat.  Mivel egyszeri  és megismételhetetlen  eseményről
   van szó, mindent pontosan elő  kell készíteni, nehogy bármi is  megzavarja
   vagy  tönkretegye  a  házasságkötés  szent  napját.  Manapság  már   külön
   esküvőszervező cégek segítenek az előkészületekben és a lebonyolításban, s
   ha  valami  váratlan  helyzet  áll  elő,  szakembereik  azonnal  megoldást
   találnak  mindenre.  Kellemetlen   meglepetések  azonban   még  a   gondos
   előkészület ellenére is adódhatnak.

   A mai vasárnap evangéliuma egy Kána városában élő fiatal párról számol be,
   akiknek az esküvője  körülbelül 2000  évvel ezelőtt történt.  Ha egy  mai,
   esküvőszervezéssel  foglalkozó  cégre  bízták  volna  az  előkészületeket,
   minden bizonnyal  nem  fordult volna  elő  az a  botrányosnak  minősíthető
   dolog, hogy a  lakodalom kellős közepén  elfogy a bor.  A kánai  menyegzőn
   viszont éppen  ez történt,  s emiatt  az a  veszély fenyegetett,  hogy  az
   ünneplés váratlanul véget ér és nagy  szégyenben marad az új házaspár.  Ha
   az esküvői öröm félbeszakad  a bor hiánya miatt,  akkor a lakodalom nem  a
   fiatalok örökre  szóló esküje,  hanem a  szégyen miatt  marad  emlékezetes
   mindenki számára. Jézus  édesanyja rögtön  érzékeli a  veszélyt, s  tudja,
   hogy ha nem lép közbe valaki, akkor  itt botrány lesz. De ki tud  segíteni
   egy ilyen helyzetben?  Ki más  mentheti meg a  helyzetet, mint  az ő  fia,
   Jézus? Mária  látja  a  szükséget,  s mivel  már  csak  nagyon  kevés  bor
   maradhatott, segítségét  kérve egészen  drámaian mondja  Jézusnak:  "Nincs
   több boruk".

   És  itt  álljunk  meg  egy  pillanatra  a  történettel,  mert  két  fontos
   tanulságot érdemes megfogalmaznunk: Először  is azt, hogy Jézus  édesanyja
   odafigyel  ránk,  s  észreveszi,   ha  szükséghelyzetbe  kerülünk.   Látja
   gondjainkat, észreveszi,  ha emberi  segítségre  már nem  számíthatunk.  A
   másik tanulság pedig az,  hogy fiához, Jézushoz  fordul a mi  érdekünkben,
   azt kérve tőle, hogy segítsen rajtunk isteni erejével. Égi édesanyánknak e
   közbenjárása nagy  segítséget jelent  számunkra, ugyanakkor  arra  bátorít
   minket, hogy közbenjárását kérjük, mert fia minden bizonnyal  meghallgatja
   őt.

   Nézzük tovább  az eseményeket!  Ott  tartunk, hogy  egy nem  várt  esemény
   megzavarja a  menyegzőt, s  ha kiderül,  hogy nincs  több bor,  ez a  tény
   tönkreteheti az ünnepi alkalmat. A feszültség meglehetősen nagy, s ezt még
   tovább fokozza,  hogy Jézus  látszólag elutasítja  édesanyját, mintha  nem
   állna szándékában segíteni. Azt mondja, hogy  még nem jött el az ő  órája.
   Mária viszont tudja, hogy  ez nem a  visszautasítás, nem az  érdektelenség
   jele. Ezért arra bátorítja  a szolgákat, hogy  mindent tegyenek meg,  amit
   Jézus mond. Mária cselekedete tanulságos számunkra, kérése ugyanis  nekünk
   is szól: tegyünk meg mindent, amit Jézus mond!

   Ezt követően Jézus szokatlan dolgot kér, amikor arra utasítja a szolgákat,
   hogy a vízzel  megtöltött korsókból  vigyenek inni  a násznagynak.  Közben
   azonban csoda  történik, a  víz borrá  változik, egészen  kitűnő borrá.  A
   helyzet feszültségét ez a csodás dolog oldja fel, az ünneplés folytatódhat
   tovább. A váratlan helyzetben váratlan csoda hozza a megoldást.

   Miután a kánai násznéppel együtt mi is megnyugodtunk, nézzük meg  legalább
   röviden a történet jelentőségét. A víz borrá változtatása volt Jézus  első
   csodája. A  tanítványok  számára  ekkor vált  első  alkalommal  láthatóvá,
   megtapasztalhatóvá, hogy  Mesterük  csodatévő  erővel  rendelkezik.  János
   evangélista megfogalmazása így  hangzik a  történet végén:  Jézus ezzel  a
   csodával "kinyilatkoztatta  dicsőségét, s  tanítványai hittek  benne"  (Jn
   2,11). Nem az ifjú pár tehát a lényeg a történetben, s nem is a bor, hanem
   Jézus áll a történés középpontjában, aki feltárja istenségét. Ezt most még
   csak a tanítványai látják, ők ismerik  fel, ők hisznek benne. Később,  más
   csodák alkalmával még több emberben ébresztenek hitet Jézus csodái.

   Befejezésül még egy  gondolat, amely  talán leginkább  azoknak szól,  akik
   nehéz  élethelyzeteikben  tanácstalanok,  nem  tudják,  kihez  forduljanak
   segítségért, s kétségbeesetten szaladgálnak fűhöz-fához. A kánai menyegzőn
   a segítség nem kívülről  érkezik. Nem kell hívni  senkit, s nincs  szükség
   szakértő esküvőszervezők ötleteire. Aki segít, mindvégig jelen van, ott ül
   a vendégek között, s amikor eljön  az ő órája, akkor cselekszik. Ő  Jézus.
   Ha hiszünk  benne, s  ha hiszünk  istenségében és  isteni erejében,  akkor
   észre fogjuk  venni csendes  jelenlétét életünkben.  Itt van  köztünk,  és
   képes bármikor csodát tenni, képes mindig segíteni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk,  Jézus  Krisztus!   Amikor  megkeresztelkedtél,   a  mennyei   Atya
   kinyilvánította, hogy  az  ő  szeretett  Fia  vagy.  Az  ő  tanúságtételét
   követően első  alkalommal a  kánai házaspár  ünnepén mutattad  meg  isteni
   dicsőségedet és erődet tanítványaid  előtt. Csodát tettél, egy  ajándékozó
   csodával segítettél. Közelségedet, csendes  jelenlétedet csodák nélkül  is
   érezhetjük,  ha  hit  él  szívünkben.  Édesanyád,  Mária   közbenjárásával
   fordulunk hozzád: Mutasd meg nekünk isteni dicsőségedet, hogy tanítványaid
   legyünk és higgyünk benned! Nem kérünk látványos csodát, mert elég nekünk,
   ha tudjuk, hogy köztünk vagy és segítségedre bármikor számíthatunk.