[Evangelium] 2010-01-13

[Evangelium minden nap]

   2010. január 13. - Szerda

   Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
   András házába.  Simon anyósa  lázas betegen  feküdt. Mindjárt  szóltak  is
   Jézusnak. Jézus odament  hozzá, megfogta  a kezét,  és fölsegítette.  Erre
   megszűnt a láza, és szolgált nekik.  Amikor lement a nap és  beesteledett,
   odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
   város ott szorongott  az ajtó  előtt. Jézus  pedig sokakat  meggyógyított,
   akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
   megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
   (Másnap) Jézus  kora  hajnalban felkelt,  kiment  (a házból),  elment  egy
   elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
   Amikor megtalálták, azt  mondták neki:  "Mindenki téged keres!"  De ő  azt
   felelte: "Menjünk  el  máshová,  a szomszédos  helységekbe,  hogy  ott  is
   hirdessem az evangéliumot, - hiszen ezért jöttem." És elment, hirdette  az
   evangéliumot  a  zsinagógákban  Galilea  egész  területén,  és  kiűzte  az
   ördögöket.
   Mk 1,29-39

   Elmélkedés:

   Mind tanítása, mind csodái Jézus  isteni hatalmát és erejét igazolják.  Az
   emberek, ahogyan  erről a  mai  evangéliumban olvasunk,  inkább  csodákat,
   csodás gyógyításokat várnak a mi  Urunktól. Betegeket visznek hozzá  annak
   reményében, hogy gyógyulást  nyernek tőle.  Ezzel szemben  Jézus inkább  a
   tanításra akarja helyezni a hangsúlyt, ezért elindul, hogy más helyeken is
   hirdesse az  örömhírt, amit  a mennyei  Atya bízott  rá. Az  Atyának  való
   engedelmességet tehát előbbre  helyezi, mint az  emberi elvárásoknak  való
   megfelelést. A  Krisztussal való  élet azt  jelenti a  mi számunkra,  hogy
   példája szerint mi is  mennyei Atyánk tetszését keressük  engedelmességünk
   által.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem, add meg nekem, hogy önmagam mindenki szolgájának tartsam.  Amikor
   csak tehetem,  engedelmességben  szolgálok, az  utolsó  helyet  választva.
   Szolgálok azáltal,  hogy nem  engedem magam  kiszolgálni, hanem  szolgálok
   másokat, bármit kell is tennem, bármi feladatot ellátnom.
   Minderre te magad mutattál példát, aki Isten, Mester és Úr voltod ellenére
   úgy voltál az apostolok  között, mint aki szolgál.  Add, hogy a te  példád
   szerint és veled együtt én is lelkemet adjam sokak megváltásáért.
   Boldog Charles de Foucauld