[Evangelium] 2010-01-09

[Evangelium minden nap]

   2010. január 9. - Szombat

   Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott  tartózkodott
   velük, és keresztelt. János is  keresztelt Enonban, Szálim közelében:  ott
   ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek.  Mindez
   János  bebörtönzése  előtt  történt.   Vita  támadt  ekkor  a   tisztulási
   szertartásról János  tanítványai  és  egy  zsidó  között,  ezért  Jánoshoz
   mentek. "Mester - mondták neki -, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről
   tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul."
   János így  válaszolt: "Az  ember  semmit sem  vallhat magáénak,  hacsak  a
   mennyből nem kapta.  Ti magatok  vagytok tanúim, hogy  megmondtam: Én  nem
   vagyok a Messiás,  hanem csak  az ő előfutára.  Akié a  menyasszony, az  a
   vőlegény; a vőlegény barátja  csak ott áll  a vőlegény mellett,  hallgatja
   szavát, és szívből  örül neki.  Ezzel most az  én örömöm  is teljes.  Neki
   növekednie kell, nekem pedig kisebbednem."
   Jn 3,22-30

   Elmélkedés:

   Keresztelő János felismeri  Jézusban a Megváltót,  akinek jövetelét  előre
   hirdette, s akit ő maga részesített a keresztségben. János tudja, hogy  mi
   a feladata, milyen küldetést bízott rá Isten. Nem értékeli felül  önmagát,
   hanem rámutat Jézusra,  őrá irányítja az  emberek figyelmét. Nem  bánkódik
   amiatt, hogy Jézus is keresztelni  kezd, sőt amiatt sem, hogy  tanítványai
   közül  egyesek  Jézus  követői  lesznek.  Tudja,  hogy  át  kell  adnia  a
   főszerepet Jézusnak, miután  teljesítette küldetését. János  tanúságtétele
   minket is indítson arra, hogy Jézus felé vezessük azokat, akik keresik  az
   üdvözítő igazságot.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Úr Jézus, köszönjük,  hogy közöttünk való  jelenléteddel ajándékozol  meg.
   Utunkon erősítesz  és  bátorítasz.  Add,  hogy  mélyen  tudatában  legyünk
   jelenlétednek.    Küldő    szavadra     örömmel    válaszoljunk     minden
   cselekedetünkkel. Adj nekünk  bölcsességet és  alázatot, hogy  felismerjük
   jelenlétedet!