[Evangelium] 2010-01-04

[Evangelium minden nap]

   2010. január 4. - Hétfő

   Amikor Jézus  meghallotta,  hogy (Keresztelő)  Jánost  fogságba  vetették,
   visszatért Galileába. Elhagyta  Názáretet, és  a tengerparti  Kafarnaumban
   telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás
   próféta mondott:
   "Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
   a pogányok Galileája:
   A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
   és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre."
   Ettől kezdve Jézus  tanítani kezdett.  Ezt hirdette:  "Térjetek meg,  mert
   elközelgett  a  mennyek  országa!"  Bejárta  egész  Galileát.  Tanított  a
   zsinagógákban, hirdette a  mennyek országa örömhírét,  és meggyógyított  a
   nép körében  minden  betegséget  és  minden  bajt.  Híre  elterjedt  egész
   Szíriában. Hozzá  vittek  mindenféle  beteget,  akik  különböző  fájdalmas
   betegségekben  és  bajokban  szenvedtek:  még  ördögtől   megszállottakat,
   holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy  népsereg
   követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből,  Júdeából és a  Jordánon
   túlról.
   Mt 4,12-17. 23-25

   Elmélkedés:

   Máté  evangélista  leírásában  úgy  áll  előttünk  Jézus  az  ő  nyilvános
   működésének kezdetén, mint akiben  beteljesednek a prófétai  jövendölések.
   Az általa  elhozott tanítás  nincs korlátozva  egyetlen népre,  hiszen  az
   üdvösséget  Isten  mindenkinek   felkínálja.  Az   üdvösség  pedig   Jézus
   személyben  jön   el,  aki   tanításával  és   isteni  erővel   véghezvitt
   cselekedetivel nyilatkoztatja ki magát,  mint üdvözítőt az emberek  előtt.
   Célja, hogy az emberek elfogadják és higgyenek benne. Jézus tudja, hogy az
   ember képes arra, hogy bűneivel elszakítsa magát az üdvösségtől, ezért nem
   ítélkezni, hanem  megmenteni akar.  Őt kell  követnünk, ha  az  üdvösségre
   vágyunk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Aki benned bízik, Uram,
   és őszinte szívvel téged keres,
   az nem könnyen botlik el.
   Ha pedig mégis bajba jut,
   ha mégannyira belékeveredik is,
   te egykettőre kimented, megvigasztalod,
   mert te nem hagyod el véglegesen
   a benned bizakodót.
   Ritka a hű barát,
   aki barátja mellett minden rosszban kitart.
   Te, Uram, csak te vagy
   a fogyhatatlanul hű mindenben,
   kívüled senki más.
   Kempis Tamás