[Evangelium] 2010-01-03

[Evangelium minden nap]

   2010. január 3. - Vasárnap, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: "Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte." Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek."  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   "Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   A csillagot követve
   Egyik méltatója "melegszívű, aranyszavú" költőnőnek nevezi a munkásságáért
   1909-ben  irodalmi  Nobel-díjat  kapott  svéd  származású  Selma  Lagerlöf
   írónőt, s ha valaki  olvasta már írásait,  akkor minden bizonnyal  igaznak
   találja ezt  a megállapítást.  Magam is  nagyon szeretem  műveit,  amelyek
   közül jó  néhányban  bibliai  tájakra vezeti  el  az  olvasót.  Történetei
   képzeletének  szülöttei,   de   mégis   fontos   igazságokat   tartalmazva
   elevenednek meg bennük a Jézus korabeli események.

   Egyik novellája a  Bölcsek kútja címet  viseli. A kis  történet szerint  a
   judeai tartományt egyszer meglátogatta az Aszály. Örömmel, sőt  kárörömmel
   szemlélte, hogy az  általa okozott  szárazság kiapasztotta  a folyókat  és
   patakokat, és  a  kutak  is kiszáradtak.  Betlehem  közelében  rátalált  a
   Bölcsek kútjára, amelynek a mélyén  ugyan még csillogott egy parányi  víz,
   de oly  kevés volt  az  már, hogy  az  Aszály letelepedett  köveire,  hogy
   végignézze, miként  apad ki  teljesen.  Éjszaka karaván  közeledett,  élén
   három királyforma  emberrel,  akik  egyenesen a  kút  felé  tartottak.  Az
   Aszály, mivel jól ismerte  valamennyi kút múltját, nekik  mondta el e  kút
   történetét. Valamikor  a  távoli  keleten élt  három  koldusszegény  tudós
   ember.  Szegénységük  csak  az  egyik  bajuk  volt,  ráadásként  az   első
   túlságosan öreg  volt, a  második leprában  szenvedett, a  harmadik  pedig
   szerecsen volt. Nagy szegénységükben általában a szabad ég alatt  aludtak,
   aminek köszönhetően egyszer oly nagy szerencséjük volt, hogy megláttak egy
   fényes csillagot az égbolton. Mivel tudták, hogy egy ilyen ragyogó csillag
   megjelenése csak egy király születését jelezheti, abban a reményben,  hogy
   gazdag ajándékot kapnak  majd, elindultak, hogy  felkeressék a királyt.  A
   csillag mindvégig vezette őket a  sivatagon keresztül. Hosszú útjuk  végén
   igencsak meglepődtek, amikor  a fényes  égi jelenség nem  egy nagy  város,
   hanem egy  kicsiny falu,  Betlehem felett  nyugodott meg,  s ott  sem  egy
   gazdag ház,  hanem  egy  szegényes  istálló felett.  A  három  vándor  ott
   pillantotta meg anyja ölén a  kisded gyermeket. A nagy szegénységet  látva
   belépni nem akartak,  inkább észrevétlenül  távoztak. Visszafelé  indulván
   hamar eltévedtek, mert a csillag eltűnt  a szemük elől az égről. Hiába  is
   keresték a  helyes  utat,  az  égi jel  nélkül  nem  találták.  A  csillag
   eltűnését figyelmeztetésnek vették, s rájöttek, hogy vétettek Isten ellen,
   aki őket ezen  égi fénnyel  akarta vezetni. Szívükből  eltűnt a  gazdagság
   utáni vágy, s kisarjadt az alázatosság. Indultak volna újra a  gyermekhez,
   de a csillag vezetése nélkül mindjobban eltévedtek. Ekkor odaértek ahhoz a
   bizonyos kúthoz. A víz fölé hajoltak, hogy igyanak, amikor annak  tükrében
   nagy örömükre meglátták a csillagot.  Ettől kezdve a csillag újra  vezette
   őket, s megtalálták  a betlehemi gyermeket,  akinek átadták  ajándékaikat.
   Miután a gyermek kezét fejükre  téve megáldotta őket, észrevették, hogy  a
   nagyon öreg meg fiatalodott, a leprás meggyógyult, a szerecsen pedig fehér
   bőrűvé  változott.  A  változás  oly  nagy  volt  náluk,  hogy   hazájukba
   visszatérve királlyá  választották  őket.  A  történet  végére  az  Aszály
   felismerte, hogy a  három vándor maga  a három király,  akik azért  tértek
   vissza, hogy  életben tartsák  a kutat,  amely egykor  megmutatta nekik  a
   világító csillagot. Vizet hoztak tevéiken,  amit a kútba öntöttek, hogy  a
   víz tükrében mindig látható legyen a csillag.

   Ma, a háromkirályok napján e  történetet szerettem volna elmondani,  amely
   történet  egy  kicsit  ugyan  kiszínezi  az  evangéliumi  elbeszélést,  de
   alapjában véve ugyanazt mondja el. Befejezésül  a mai ünnep és a  történet
   kapcsán csupán néhány elgondolkoztató tanulságot szeretnék megfogalmazni.

   Isten mindig  küld jelet.  Isten mindenkinek  küld jelet.  Az ember  igazi
   bölcsessége az, amikor felismeri a neki szóló jelet.
   Az isteni  jel  nélkül  eltévedünk.  De az  isteni  jel  igazi  célunkhoz,
   Jézushoz vezet.
   A nagyravágyás, a gazdagság utáni vágy, a kapzsiság terméketlen gőgöt szül
   szívünkben. Ezek a rossz érzések eltávolítanak minket célunktól, Istentől.
   Istent csak alázattal lehet keresni és megtalálni.
   Jézus  szegényként   született   a   világra.   Szegénységünkre   úgy   is
   tekinthetünk, mint lehetőségre, amely Isten felé segít minket.
   Legyünk hálásak azért, hogy Isten megmutatja nekünk a felé vezető utat!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, a te jeled,  a te vezetésed, a  te segítséged, a te  útmutatásod
   nélkül eltévedünk  földi vándorlásunk  során és  céltalanná válik  életük.
   Küldj nekünk  jelet, s  ne engedd,  hogy lelki  vakságunk  megakadályozzon
   minket a te jeled felismerésében. Tégy bennünket készségessé a te  útjaid,
   a te szándékaid, s  legfőképp a te Fiad,  Jézus követésére! Csak a  tiszta
   vízben, az élő vízben, csak tiszta szívvel láthatjuk meg csillagod fényét,
   amelyet nagy alázatosságban  szeretnénk követni. Jézusunk,  ajándékainkkal
   együtt  önmagunkat  is   neked  szeretnénk  adni,   hiszen  te   önmagadat
   ajándékoztad a világnak, s minden embernek.