[Evangelium] 2010-09-10

[Evangelium minden nap]

   2010. szeptember 10. - Péntek

   Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: Vajon
   vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?  Nem
   nagyobb a  tanítvány  mesterénél: Akkor  tökéletes  az ember,  amikor  már
   olyan, mint a  mestere. Miért  látod meg a  szálkát embertársad  szemében,
   amikor a  magad szemében  a gerendát  sem veszed  észre? Hogyan  mondhatod
   embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott  saját
   szemedben nem  látod meg  a gerendát?  Képmutató! Vedd  ki előbb  a  magad
   szeméből  a  gerendát,  s  aztán  törődj  azzal,  hogy  kivedd  a  szálkát
   embertársad szeméből.
   Lk 6,39-42

   Elmélkedés:

   Miként az ellenségszeretet a másik emberrel való kapcsolatunkban teremthet
   egy egészen új helyzetet, ugyanúgy  a lelkiismeretvizsgálat és a  bűnbánat
   új helyzetet teremt Istennel. Ez  természetesen csak akkor lehetséges,  ha
   nem a másik  esetleges vétkeivel  törődünk, hanem  a magunkéval.  Márpedig
   igencsak szükségünk van arra, hogy rendezzük Istennel való kapcsolatunkat,
   hiszen e nélkül örök üdvösségünket tennénk kockára. Jézusnak azon szavait,
   amely  szerint  legyünk  olyan   tökéletesek,  mint  a  mesterünk,   akkor
   értelmezzük helyesen, ha az Ő személyére vonatkoztatjuk. Ő a mi mesterünk,
   akit  utánoznunk  érdemes  életvitelünkkel.  Ő  vezessen  minket  a  lelki
   tökéletesedés útján!
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem  jegyese!
   Nekem, aki Júdásnál inkább  oly sokszor elárultalak, nemcsak  a béke és  a
   szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél
   velem, sőt, engem,  a semmi és  méltatlan teremtményt önmagaddá  formálsz,
   mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtőm!