[Evangelium] 2010-10-27

[Evangelium minden nap]

   2010. október 27. - Szerda

   Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
   városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram,
   kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a
   szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak.
   A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek
   az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom,
   honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi
   utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok
   tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor
   látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten
   országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és
   nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme,
   így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
   Lk 13,22-30
   Elmélkedés: 
   Ennyire kevesen lennének, akik üdvözülni akarnak? – kérdezzük a mai
   evangélium kapcsán. S vajon mi a kevesekhez tartozunk-e? Mindennapi
   teendőink között sajnos gyakran elfeledkezünk végső célunkról. Egész emberi
   életünknek csak akkor van értelme, ha állandóan egyre közelebb kerülünk az
   üdvösséghez. Hiábavaló minden fáradozásunk és munkánk, ha ettől eltávolít
   bennünket. Tevékenységeink közben néha gondoljunk arra is, hogy előbbre
   jussunk az üdvösség útján! Lelkünk üdvössége érdekében érdemes komolyan
   venni kapcsolatunkat Jézussal. A gyermekkori vallási emlékek aligha
   elegendőek az örök élethez.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Istenünk, ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel
   induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú
   keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket,
   amit itt a földön megismerhettünk.