[Evangelium] 2010-10-24

[Evangelium minden nap]

   2010. október 24. – Évközi 30. vasárnap, Missziós Világnap

   Abban az időben: Az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
   másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember
   fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
   farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy
   nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő,
   mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből,
   amim van.
   A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem
   a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom
   nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki
   magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt
   felmagasztalják.
   Lk 18,9-14
   Elmélkedés: 
   Krisztushoz vezetni
   Ma, a Missziós Világnapon Szolánói Szent Ferencről, egy olyan szentről
   szeretnék először is beszélni, aki talán kevésbé ismert a magyar hívek
   körében, pedig ő a ferences misszionáriusok pártfogója világszerte és Peru
   fővárosának, Limának a védőszentje. Szolánói Szent Ferenc 1549-ben
   Spanyolországban született. Bár gyermekkorában egy jezsuita szerzetesek
   által vezetett iskolába járt, ő 16 éves korában a ferences rendbe kérte
   felvételét, s abban bízott, hogy majd ferences szerzetesként missziósként
   élheti életét a világ egy másik földrészén. Pappá szentelését követően
   elöljárói zenetanítással bízták meg, mert kiváló zenésznek bizonyult. A
   csengő hangú, a szentírást kiválóan ismerő és ugyanakkor igen meggyőzően
   prédikáló szerzetes nagy tiszteletnek örvendett a nép körében, és Andalúzia
   apostolaként emlegették. Részben a személye felé irányuló túlzott rajongás
   elől menekülve, de még inkább a fiatalkorától benne élő missziós lelkülettől
   vezetve Dél-Amerika vidékeire kérte áthelyezését, ahol a kereszténység még
   alig terjedt el az új világ felfedezését követően. Vágya teljesült,
   Dél-Amerikába utazhatott. Ettől kezdve Peruban apostolkodott. Amíg nem
   tanulta meg a helyi indián lakosság nyelvét, a muzsika révén férkőzött a
   szívükbe. Művészi szinten játszott hegedűn, s gyönyörű játéka teljesen
   elbűvölte az indiánokat. Az ilyen kapcsolatteremtést követően már könnyebben
   hirdette nekik az evangélium igazságát. Innen származik, hogy festményeken
   és szobrokon ferences ruhában és hegedűvel a kezében ábrázolják. Szolánói
   Szent Ferenc életrajzírói lejegyzik, hogy sokszor éjnek idején kiosont a
   kolostorból, a közeli templomba sietett, letérdelt és szemét a
   tabernákulumra szegezte. Örömében nem egyszer ujjongva futott vissza
   hegedűjéért, s gyönyörű zenéket rögtönzött az Oltáriszentség előtt.
   Egy példa ez a több évszázaddal ezelőtti időkből, amikor új világrészek
   felfedezését követően az őslakosságot sokszor kizsákmányoló hódítók mellett
   megjelentek a keresztény hitet terjesztő misszionárius szerzetesek és papok
   is. Ugyanakkor a mai időkben szintén szükség van arra, hogy missziósok
   induljanak olyan területek lakosságához, akik még nem ismerték meg
   Krisztust. A missziós tevékenység célja kétirányú. Egyrészt elvinni a
   krisztusi tanítást azokhoz, akik azt még nem ismerik, másrészt Krisztushoz
   vezetni az embereket. Minden esetben a közösség életerejét mutatja az, hogy
   mennyire él benne a missziós lelkesedés. Egyaránt igaz ez a plébániai
   közösségekre, a lelkiségi mozgalmakra és az egész Egyházra. Az
   evangelizáció és a misszió elsődleges formája a tanúságtétel. A missziósok
   nem csupán szavukkal hirdetik az evangélium tanítását, hanem elmennek az
   isteni igazságra vágyakozó népekhez, az emberek között élnek, és életük
   tanúságtételével erősítik meg mindazt, amit hirdetnek. Krisztus életformája
   szerint él és erre az életformára tanítja az embereket is. Közösségeket
   szervez, ahogyan Jézus is közösségbe gyűjtötte egykor az embereket. A
   missziós Krisztus szeretetével fordul a szegényekhez, az ő jóságával tekint
   a betegekre, és az ő irgalmával szólítja meg a bűnösöket.
   A Missziós Világnap minden esztendőben, így az idei évben is alkalmat ad
   nekünk arra, hogy figyelmünket az evangélium lelkes hirdetőre irányítsuk.
   Imáinkkal segítsük őket, adományainkkal pedig támogassuk munkájukat, amelyet
   a világ számos pontján végeznek. Ugyanakkor meg kell újítanunk
   elkötelezettségünket Krisztus iránt, akinek örömhíre életünket alakító erő.
   Krisztus megmutatja nekünk az üdvösség útját, amelyen nekünk hittel kell
   haladnunk, s másokat is erre az útra kell vezetnünk. Mindannyiunk hivatása,
   hogy hirdessük az üdvösség evangéliumát! Mi is missziósok vagyunk abban az
   értelemben, hogy Krisztushoz vezethetjük az embereket.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Uram, Jézus, te elhoztad nekünk az örök élet tanítását és megmutattad nekünk
   az üdvösségre vezető utat, amely a szeretet útja. Saját környezetemben én is
   hirdetni akarom az evangéliumot, s tanúságot szeretnék tenni arról, hogy
   hozzád tartozom, veled élek közösségben. Adj nekem lelkesedést és
   bátorságot, hogy mindenkit hozzád vezessek!
   ________________________________
   Aktuális:
   Kedves barátaim!
   A Devecseri Plébánia melegétel felajánlásokat vár a kármentesítésben segítő
   önkéntesek számára. Hétfőtől csütörtökig (október 25-28.) 150 adag ebédre és
   ugyanennyi vacsorára volna szükség. Előzetes egyeztetés feltétlenül
   szükséges. Telefon: 06-88/224-091, 06-20/823-0596
   Minden egyéb felajánlásnál szintén kérik az előzetes egyeztetést.
   Ruhaadományra a továbbiakban nincs szükség.
   Köszönettel: István atya