[Evangelium] 2010-10-18

[Evangelium minden nap]

   2010. október 18. – Hétfő, Szent Lukács evangélista

   Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt,
   és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová
   menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás
   kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek!
   Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek
   magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se
   köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e
   háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem,
   visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
   igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
   házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
   elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
   hozzátok az Isten országa!”
   Lk 10,1-9
   Elmélkedés: 
   Szent Lukács személyéhez nem csupán a nevével fémjelzett evangélium, hanem
   az Apostolok Cselekedeteinek a megírása kötődik. A két könyvből elénk tárul,
   hogyan indul el Jézus mennybemenetele után az igehirdetés, azaz hogyan
   teljesítik az apostolok Jézusnak azt a kérését, hogy menjenek el az egész
   világra az Isten országának elérkezését hirdetvén. Lukács az evangélium
   megírásával kapcsolódik be az evangelizációba. Lukács evangéliumának egyik
   sajátossága az irgalmas Isten bemutatása, aki az emberiség iránt érzett
   könyörületből elküldi Fiát a világba, akit azonban nem mindenki fogad
   szívesen. Jézus elutasítása mégsem vonja maga után azt, hogy Isten irgalma
   bezárulna az emberek előtt, hanem újra és újra felkínálja kegyelmét, a
   megtérés lehetőségét. Amikor napjainkban az evangéliumot hirdetjük, s
   eközben olykor visszautasítással találkozunk, nem szabad abbahagynunk
   küldetésünket, hanem tovább kell hirdetnünk az irgalmas Isten jelenlétét.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Boldogan üljük diadalod napját,
   Szent Lukács, melyen piros véred omlott,
   és így szereztél koszorút a mennyben
   érdemeiddel.
   Szentlélek által vezettetve gyűjtőd
   Krisztus Főpásztor szavait, csodáit;
   mily nagy irgalmú, könyörületes volt,
   sorra leírtad.
   Művészi gonddal lejegyezted azt is,
   mik teszik Jézus követőit naggyá,
   s népe kezétől milyen új csodákat
   lát az utókor.
   Pál szívét láttad, útitársa voltál,
   mély hite bátor követője lettél;
   add, hogy a szívünk szeretetre gyúljon,
   krisztusi lángra.
   Orvos is voltál, bajainkra hozz írt,
   küldd el a hitnek öröm-orvosságát,
   hogy élvezhessük mi is egykor Istent,
   vígan örökké. Ámen.