[Evangelium] 2010-10-04

[Evangelium minden nap]

   2010. október 4. - Hétfő, Assisi Szent Ferenc

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt.
   Mester, szólította meg, mit tegyek,  hogy elnyerjem az örök életet?  Jézus
   így felelt: Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne? A törvénytudó így
   válaszolt: Szeresd Uradat, Istenedet  teljes szívedből, teljes  lelkedből,
   teljes  erődből  és  teljes  elmédből,  felebarátodat  pedig,  mint  saját
   magadat. Jézus  ezt mondta  neki:  Helyesen feleltél.  Tedd ezt,  és  élni
   fogsz. A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De
   hát ki az én felebarátom?
   Válaszul Jézus  ezt mondta  neki: Történt,  hogy egy  ember  Jeruzsálemből
   lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre  verték,
   és félholtan  otthagyták.  Egyszer  csak  egy pap  jött  lefelé  az  úton.
   Észrevette, de  elment  mellette.  Azután  egy  levita  jött  arra,  ő  is
   meglátta, de elment mellette.  Végül egy szamaritánusnak  is arra vitt  az
   útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
   és bort öntött  sebeire, és  bekötözte, majd  pedig felültette  teherhordó
   állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap  elővett
   két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel  a kéréssel: Viseld gondját, és  ha
   többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül
   ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került? A törvénytudó így
   válaszolt: Aki irgalmasságot cselekedett vele. Jézus így folytatta:  Menj,
   és te is hasonlóképpen cselekedjél!
   Lk 10,25-37

   Elmélkedés:

   Az irgalmas szamaritánus  történetével Jézus azt  tanítja, hogy senkit  se
   zárjunk ki a  felebaráti szeretetből,  hanem mindenkivel  tegyünk jót.  Mi
   persze  sok  esetben  próbálunk   kifogásokat  keresni,  hogy  miért   nem
   segítettünk valakinek. Más esetekben az előítéletek akadályoznak minket  a
   jó megtételében,  vagy  saját kicsinyességünk.  Isten  viszont  nagylelkű.
   Gazdag az irgalomban. Nem méricskél, nem spórol, nem számítgatja, hogy mit
   kap  cserébe.  Mindenkinek  felkínálja  irgalmát.  Ezt  a  mindenki   felé
   odaforduló, irgalmas szívű Istent kellene utánoznunk nap mint nap,  amikor
   segítségre, könyörületre,  irgalomra  szoruló emberekkel  találkozunk.  Ha
   irgalmasan és segítőkészen megnyitjuk szívünket felebarátaink felé,  akkor
   mi is jobban fogjuk érezni Istenünk irgalmas szeretetét.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Mindenható Isten! Áldalak  Téged, mert  erre a napra  és órára  méltattál,
   hogy részt  kapjak  tanúid sorában,  Krisztusod  kelyhében, a  testnek  és
   léleknek romolhatatlanságában és örök életre való feltámasztásában.