[Evangelium] 2010-11-29

[Evangelium minden nap]

   2010. november 29. - Hétfő

   Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult
   eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen
   kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt
   válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy
   szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember
   vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy;
   a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és
   megteszi.”
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony
   mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt
   mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz
   telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
   Mt 8,5-11


   Elmélkedés: 
   Jézus korában a zsidó emberek számára tilos volt belépni a pogányok házába,
   mert a mózesi törvény tiltotta ezt. A kafarnaumi százados pogány létére jól
   ismerte ezt a zsidó törvényt. Figyelmességéről és udvariasságáról tanúskodik
   kérése. Nem azt kéri tehát, hogy Jézus a házába lépjen, hanem hogy gyógyítsa
   meg szolgáját. Kérésével ugyanakkor kifejezi azt is, hogy hisz Jézus
   szavának erejében. Adventben Jézust várjuk, aki belépni készül emberi
   világunkba, a mi méltatlan hajlékunkba. Gyógyulást, békességet, megváltást,
   üdvösséget hoz nekünk. Ismerjük el méltatlanságunkat és valljuk meg
   alázattal bűneinket, mielőtt megérkezik világunkba és betér a mi életünkbe.
   Várjuk őt igaz hittel!
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Urunk, Te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
   szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az
   életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és feddhetetlenek
   legyünk eljöveteled napjára!