[Evangelium] 2010-11-28

[Evangelium minden nap]

   2010. november 28. - Advent 1. vasárnapja

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön,
   ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek
   ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor
   Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem
   következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz
   ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn,
   az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával,
   az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem
   tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház
   gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem
   hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az
   Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.
   Mt 24,37-44


   Elmélkedés: 
   El kell érnünk Betlehembe
   Ez a tél még megváltatlan,
   nincs rá mentség; fehér paplan,
   se hó, se hold nem világol –
   amíg fölragyog a jászol
   hordjuk szívünk szakadatlan,
   kormos arcot száz darabban,
   nincs ajándék, semmi tömjén –
   rí Boldizsár, Menyhért meg én.
   Nagy Gáspár egyik verséből (Hótalan a hegyek inge) származik a fenti idézet.
   Lassan belépünk a decemberbe, amely hónap elhozza nekünk az esztendő
   legszebb ünnepét, a karácsonyt. A napok egyre hidegebbek, egyre sötétebbek,
   itt a tél. Mindannyian igyekszünk behúzódni otthonunkba, egyesek a meleg
   lakásba, mások a kevésbé fűtöttbe, mert nem telik arra, hogy nagyobb meleg
   legyen otthonukban. Az ablakon át nézzük a kopár tájat, melyet ilyenkorra
   néha már betakar a hó. Ez a tél még megváltatlan. Még nem jött el a
   Megváltó, de most elkezdjük a várakozást. Advent első vasárnapján csupán
   egyetlen gyertya lángja töri meg a sötétséget, de már ez a parányi fény is
   reményt nyújt nekünk: érdemes várakoznunk és készülődnünk, mert közeledik a
   Megváltó születésének napja. Adventi koszorúnk első gyertyájának fénye már
   magába rejti azt a világosságot, amely a betlehemi jászolban fekvő
   Gyermekből fog felragyogni.
   Kormos arcunkat és bűnös szívünket illik megtisztítani az ünnepre. Az advent
   kellő időt biztosít ehhez számunkra. Jeges, fagyott járdákon és utakon kopog
   cipőnk a templom felé a hajnali órákban, mert a hajnali misék különös
   hangulatát és kegyelmét kár volna kihagyni. Az advent kegyelmi idő, a
   bűnbánat ideje, a lélek-tisztítás ideje. A lelki éberség, a virrasztás ideje
   ez mindannyiunk számára. Jézus születése a világtörténelem legfontosabb
   pillanata. A vele való találkozás és benne Isten Fiának felismerése az
   életem legfontosabb pillanata lehet. Bár méltatlanok vagyunk rá, Isten mégis
   a mi emberi világunkat választotta cselekvésének színterévé. Jézus eljön
   világunkba és megérkezik az én kis világomba is. Ő a Megváltó, akinek
   születésére készülünk most, az adventi időben.
   A mai nap evangéliuma a várakozás fontosságára hívja fel figyelmünket.
   Várakozásunk azonban máskor sem, de most, e kegyelmi időszakban főleg nem
   lehet tétlen, hanem hitünk ébresztését, növekedését szolgálja. Hit nélkül
   ugyanis legfeljebb egy ugyanolyan kisdedet látunk majd szenteste Jézusban,
   mint akármelyik más gyermekben. Vajon megnyílik-e szemünk, szívünk, lelkünk,
   hogy meglássuk az isteni Megváltót? Ne szalasszuk el életünk nagy
   lehetőségét, a messiással való találkozást!
   E napokban néha rápillantok az üzletek kirakataiban a műhóval fedett
   szarvasokra és télapókra. Mindenütt csillogó ajándékok, fenyőfák, gyertyák.
   Ez a világ még megváltatlan. Az ünnepből jó üzletet, jó vásárt csináló világ
   még megváltatlan. A figyelmünket a jászolban fekvő Gyermekről elvonó
   káprázatos világ még megváltatlan. S e világ el is múlik, el is tűnik,
   anélkül, hogy észrevenné a Megváltót.
   A költő, Nagy Gáspár így fejezi be fentebb idézett versét:
   Az indul el akaratlan
   kinek angyala jelen van,
   hótalan a hegyek inge –
   el kell érnünk Betlehembe!
   A ma kezdődő adventnek a célja az, hogy elérjünk Betlehembe. De ehhez el
   kell indulnunk, hogy amikor majd éjfél száll a nagytoronyra, s harangzúgás
   tölti be az estét, a felragyogó jászolban megláthassuk Isten Fiát, aki
   megváltotta a világot.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Urunk, Jézus! Ma elindulunk adventi utunkon, amely Betlehembe vezet. Nem
   engedünk a világ csábító fényeinek, hanem az igazi világosságot követjük. Az
   üzletek fényárba öltözött kirakatai hiába kápráztatják el szemünket, mi
   tudjuk, hogy egyetlen gyertya parányi lángja képes bennünk reményt
   ébreszteni. Reményt, hogy érdemes várakoznunk és készülődnünk, hogy
   közeledik a mi Megváltónk.

   ________________________________
   \
   Aktuális:
   Kedves Barátaim!
   Az advent mindenki számára kegyelmi idő lehet, ha odafigyel Isten üzenetére.
   Kérem, ajándékozzátok meg barátaitokat és ismerőseiteket az e-vangélium
   lehetőségével: http://evangelium.katolikus.hu/
   A korábbi években adventben a szokásosnál többen iratkoztak fel. Legyen ez
   így a idén is!
   A könyvek postázása folyamatosan történik, aki még nem kapta meg, kis
   türelmet kérek.
   A szegényebb, illetve katasztrófák által pusztított területeken szolgáló
   atyákat továbbra is lehet segíteni miseadománnyal. Információ:
   http://zalalovo.plebania.hu/plebania/miseadomany
   Imakérések erre az oldalra tehetők fel:
   http://zalalovo.plebania.hu/uzenet/imakeres
   Szeretettel: István atya