[Evangelium] 2010-11-25

[Evangelium minden nap]

   2010. november 25. - Csütörtök

   Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második
   eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül,
   tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak,
   fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken
   vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék
   mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a
   napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a
   népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány
   népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek
   lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett
   rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.
   Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a
   világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az
   Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor
   mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert
   elérkezett megváltásotok.
   Lk 21,20-28


   Elmélkedés: 
   A végső időkben várható eseményekről és az akkor bekövetkező ítéletről
   szóló jézusi szavakat sokan félelemmel hallgatták egykor és ma is. A
   helytelen életvitel, az Isten parancsainak semmibe vétele, a szeretet
   mindennapi gyakorlásának elmulasztása ugyanis számukra kedvezőtlen ítélettel
   járnak. Mindenkinek vagy ugyan lehetősége és ideje arra, hogy megváltoztassa
   életét, de ezt egyesek nem teszik meg. A hívő ember, aki egész életében
   Isten akaratának teljesítésére törekedett, nem félelemmel, hanem örvendezve
   várhatja Krisztus újbóli eljövetelét, hiszen számára ez az üdvösség
   beköszöntét jelenti. A különleges égi jelek után eljön az idő, amikor az
   igazak meglátják az Istent.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted azt
   is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni, ahol te
   akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem tudok tenni:
   nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan mondom: meg akarok
   alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy testvéreim ne vegyenek
   sokba.
   Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem magam a megvetés, a szenvedés és
   elutasítás azon áradatába, ahová a te akaratod helyez. A szívembe hasít az
   ellenérzés, míg ezt mondom, de mégis megígérem neked: akarok szenvedni,
   akarok érted megvetett lenni!
   Boldog XXIII. János pápa