[Evangelium] 2010-11-03

[Evangelium minden nap]

   2010. november 3. - Szerda

   Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult,
   és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét,
   gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én
   tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem
   lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem
   ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie?
   Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta,
   mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott,
   de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király
   ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe
   tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget
   küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki
   közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
   Lk 14,25-33


   Elmélkedés: 
   A középkorban többször is előfordult, hogy egyes nagyvárosok katedrálisainak
   építése háborúk, járványok vagy sok esetben a pénzhiány miatt abbamaradt.
   Általában a tornyok szoktak lemaradni. A csonkaság napjainkra az épületek
   jellegzetes ismertetőjegyévé vált, de korábban bizonyára sok gúnyos
   megjegyzést kaphattak az építtetők, s biztosan a mai evangéliumban hallott
   jézusi példabeszédet is gyakran idézhették azoknak, akik nem tudták
   befejezni az építkezést, mert elfogyott a pénz. Az épületek esetében a
   lassacskán elmúló szégyenen kívül tulajdonképpen nincs különösebb
   jelentősége a dolognak.
   Lelki életünkben viszont komolya következményekkel járhat a befejezetlenség,
   a félkész állapotba való beletörődés, a félúton való megállás. Jézus az élet
   teljességére hív minket. Azt szeretné, ha nem nyugodnánk bele a félkész
   helyzetekbe, ha nem csak félig adnánk neki magunkat, hanem egész szívünkkel,
   életünk teljes felajánlásával követnénk őt. Vessünk számot önmagunkkal! Ne
   maradjunk félkész termékek! Fejezzük be a lelki épülést! Törekedjünk a
   teljességre, az üdvösségre, amely az Istennel való élet teljessége.
   © Horváth István Sándor


   Imádság: 
   Uram! Add, hogy mindig félve fogadjak el másoktól szolgálatot. Amikor engem
   kiszolgálnak, nem hasonlítok Hozzád. Még kevésbé, ha elvárom másoktól a
   szolgálatot. Akkor hasonlítok hozzád, amikor én vagyok mások szolgálatára.
   Adj készséges szívet, hogy meglássam, hol van rám szükség. Végül add, hogy
   életem a megváltás ügyének szolgálata is legyen a Te önfeláldozásodba
   kapcsolódva.