[Evangelium] 2010-07-08

[Evangelium minden nap]

   2010. július 8. - Csütörtök

   Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek,
   hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok  fel
   halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,  és űzzetek ki ördögöket!  Ingyen
   kaptátok, ingyen is adjátok!  Ne legyen övetekben se  arany, se ezüst,  se
   rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
   botot! Méltó ugyanis  a munkás  a kenyerére.  Ha egy  városba vagy  faluba
   érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
   amíg csak el nem távoztok! Amikor  pedig beléptek a házba, köszöntsétek  a
   ház népét.  Ha  érdemes  rá a  ház,  akkor  a békétek  rászáll;  ha  pedig
   érdemtelen, akkor  békétek  visszaszáll  rátok. Ha  valaki  nem  fogad  be
   titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még  a
   városból is, és rázzátok  le a port a  lábatokról! Bizony, mondom  nektek:
   Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb  sorsa lesz az ítélet napján,  mint
   annak a városnak.
   Mt 10,7-15

   Elmélkedés:

   Az apostolok misszióba küldéséről szóló  tegnapi evangélium után ma  arról
   olvastunk,  hogy   Jézus  gyakorlati   tanácsokkal  látja   el  őket.   Az
   apostoloknak nem  szabad magukkal  vinniük  semmit tanító  útjukra,  hanem
   teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva kell
   indulniuk. Napjainkban persze nyugodtabbak vagyunk, ha útjainkra magunkkal
   visszük a  bankkártyánkat  és a  mobiltelefonunkat,  de ha  az  evangélium
   hirdetésére vállalkozva indulunk útra Krisztus nevében, akkor ezekre semmi
   szükségünk sincs.  Ma  is  elég  a Jézusban  való  bizalom,  a  szívünkben
   hordozott tanítás és a lelki békesség.
   Az eszköztelenség  és  a  teljes  Krisztusra  hagyatkozás  nem  fogja  azt
   eredményezni, hogy  mindenki szívesen  és örömmel  fogadja a  küldötteket.
   Lesznek, akik nem  hallgatnak a tanítványokra,  illetve Krisztusra. De  ez
   sosem veheti  el a  kedvet attól,  hogy teljesítsük  feladatunkat és  azon
   fáradozzunk, hogy mindenkihez eljusson az örömhír igaz tanítása.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Szívembe hintetted bűnbánat szikráját,
   S én kérlek Uram, szíts belőle máglyát.
   Égesd ki szívemből vágyát a bűnnek,
   Eztán megmaradjak szeretetben hűnek.
   Arra vezesd utam, ahol jót tehetek,
   Ezáltal Tenéked jó szolgád lehetek.
   Öröm a szívemnek, lelkemnek jutalom,
   Hogy gyarló fejemre ily nagy az irgalom.
   Áldassék a neved mindenségnek Ura,
   Hogy nem zárult reám pokolnak kapuja,
   A bűnös emberre irgalommal nézel,
   És ha feléd fordul, megtöltöd reménnyel.