[Evangelium] 2010-08-06

[Evangelium minden nap]

   2010. augusztus 6. - Péntek, Urunk színeváltozása

   Abban az  időben: Jézus  maga mellé  vette Pétert,  Jakabot és  testvérét,
   Jánost, s külön velük fölment  egy magas hegyre. Ott elváltozott  előttük:
   az arca ragyogni kezdett,  mint a nap, a  ruhája pedig vakító fehér  lett,
   mint  a  fény.  És   íme,  megjelent  nekik   Mózes  és  Illés:   Jézussal
   beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: Uram, jó nekünk itt lennünk!
   Ha akarod,  készítek itt  három  sátrat, neked  egyet, Mózesnek  egyet  és
   Illésnek egyet! Még beszélt, amikor  íme, fényes felhő borította el  őket,
   és a felhőből egy hang hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
   telik. Őt hallgassátok! Ennek hallatára  a tanítványok földre borultak  és
   nagyon megrémültek. De Jézus odament  hozzájuk, megérintette őket, és  ezt
   mondta: Keljetek  fel  és ne  féljetek!  Amikor szemüket  fölemelték,  nem
   láttak mást,  csak Jézust  egymagát. A  hegyről lejövet  Jézus a  lelkükre
   kötötte: Senkinek  se szóljatok  a látomásról,  míg az  Emberfia a  holtak
   közül fel nem támad!
   Mt 17,1-9

   Elmélkedés:

   Jézus nem  csak szenvedésének  titkáról  beszél nyíltan  az  apostoloknak,
   hanem  dicsőségét   is  feltárja   előttük.   Isteni  dicsősége   a   maga
   teljességében a feltámadáskor mutatkozik majd meg, ameddig a színeváltozás
   élményében részesülő  három apostolnak  hallgatnia kell.  Jó, ha  lélekben
   néha mi is  vállaljuk a  hegymászást, mert  részesülhetünk az  Isten-látás
   élményében és  megtapasztalhatjuk, hogy  milyen jó  Jézussal lenni.  Ez  a
   dicsőség és a Jézussal  való boldog együttlét  lesz az osztályrészünk,  ha
   kitartunk az Úrral a kereszthordozásban, és elfogadjuk, hogy a szenvedések
   és a próbatételek is ugyanúgy  erősíthetik hitünket, mint a  találkozások.
   Legyünk együtt Jézussal a kereszthordozásban, mert ha készek vagyunk  vele
   meghalni, akkor vele együtt fogunk feltámadni.
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Istenem, szükségem  van rád,  hogy taníts  napról napra,  minden napnak  a
   követelménye  és   szükséglete   szerint.   Add   meg   nekem,   Uram,   a
   lelkiismeretemnek azt a tisztaságát, amely csak a te sugallatodat érzi  és
   fogja fel. Fülem süket,  nem hallom hangodat.  Szemem homályos, nem  látom
   jeleidet. Csak te tudod élessé tenni szememet, megtisztítani és megújítani
   szívemet. Taníts  meg  arra, hogy  ott  üljek lábadnál,  és  hallgassam  a
   szavadat.
   John Henry Newman