[Evangelium] 2010-08-02

[Evangelium minden nap]

   2010. augusztus 2. - Hétfő

   Amikor (a  kenyérszaporítás után)  mindnyájan  ettek és  jóllaktak,  Jézus
   mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
   át  előtte  a  túlsó  partra,  miközben  ő  elbocsátja  a  tömeget.  Amint
   elbocsátotta az  embereket, fölment  a  hegyre, hogy  egyedül  imádkozzék.
   Közben beesteledett, és ő ott volt  egymagában. A csónak pedig már jó  pár
   stádiumnyira eltávolodott  a parttól.  Hányták-vetették a  hullámok,  mert
   ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult  feléjük
   a víz  színén járva.  Amikor észrevették,  azt hitték,  hogy kísértet,  és
   rémületükben  felkiáltottak.   De   Jézus  azonnal   megszólította   őket:
   ?Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!? Erre Péter odaszólt neki: ?Uram, ha te
   vagy az,  parancsold meg,  hogy  hozzád menjek  a  vízen!? Ő  azt  mondta:
   ?Jöjj!? Péter ki is  szállt a csónakból, elindult  a vízen, és ment  Jézus
   felé. De az erős  szél láttán megijedt,  és merülni kezdett.  Felkiáltott:
   ?Ments meg, Uram!? Jézus  nyomban kinyújtotta kezét,  megfogta őt, és  így
   szólt hozzá:  ?Te kicsinyhitű,  miért  kételkedtél?? Amikor  beszálltak  a
   bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és  így
   szóltak: ?Te  valóban az  Isten  Fia vagy!?  Akkor  átkeltek a  tavon,  és
   Genezáret földjénél  értek partot.  Annak a  helynek a  lakói  felismerték
   Jézust, hírét vitték az egész  környéken. Eléje hoztak minden beteget,  és
   kérték,  hogy  legalább  ruhája   szegélyét  érinthessék.  És  akik   csak
   hozzáértek, mind meggyógyultak.
   Mt 14,22-36

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumi történet egy természeti  csodát ír le, amelyben Jézus  a
   vízen jár. De most mégse a csodára figyeljünk, hanem az emberi  viselkedés
   változásaira! Nagy az ellentét a Jézust megpillantó tanítványok félelme és
   aközött, hogy  kiszállva  a csónakból  az  Úr előtt  leborulva  hitvallást
   tesznek. Péter  magatartásában  is észrevehető  a  fordulat, de  ez  éppen
   ellentétes,  mint  a  többieknél.  Rendkívüli  bátorsága  és   lobbanékony
   szeretete jeleként képes a vízen járni, de aztán hirtelen süllyedni  kezd,
   mert a kicsinyhitűség felülkerekedik rajta.
   A hit  és  a kételkedés,  a  remény  és a  reményvesztettség,  a  szeretet
   erőssége és gyengesége  váltakozik állandóan  bennünk. Biztonságot  jelent
   számunkra, ha egyházunk  csónakjában maradunk, de  ha ki akarunk  szállni,
   akkor azonnal  sebezhetőekké válunk.  Törekszünk-e a  biztonságra?  Milyen
   irányba fejlődik hitünk?
   (c) Horváth István Sándor



   Imádság:

   Áldott legyen  a  buzgalom, mely  Isten  karjába vezet!  Áldott  legyen  a
   lemondás  erről  az   egynéhány  nyomorult  dologról,   amely  ily   magas
   méltósághoz juttat! Gondoljátok csak  meg, hogy ha  egyszer az Úr  karjain
   hordoz benneteket, mit  törődtök ti majd  akkor azzal, ha  az egész  világ
   kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben  is
   megvédelmezzen benneteket.
   Nagy Szent Teréz

   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves barátaim!
   Az árvíz  vagy más  természeti  csapás által  sújtott vidékek  papjait  és
   plébániáit szentmisék mondatásával is lehet  segíteni, mivel e helyeken  a
   szegényebb híveknek nincs lehetősége miseadományok felajánlására.
   Aki ilyen  módon szeretne  segíteni,  részletes információkat  itt  talál:
   http://zalalovo.plebania.hu/plebania/miseadomany
   Szeretettel: István atya