[Evangelium] 2009-12-31

[Evangelium minden nap]

   2009. december 31. - Csütörtök

   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt
   kezdetben Istennél. Minden őáltala  lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami
   lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az élet  volt az  emberek világossága.  A
   világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett
   egy ember,  akit  Isten küldött:  János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy
   tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
   Nem ő  volt a  világosság, ő  csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a
   világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
   megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de
   a világ nem ismerte fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be.
   Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
   legyenek; azoknak, akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test
   kívánságából, és nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És
   az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét,
   mely az Atya Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.
   János tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: "Ő  az, akiről  mondtam,
   hogy utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én." Hiszen  mi
   mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
   ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
   Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
   Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
   Jn 1,1-18

   Elmélkedés:

   Az év  utolsó napja  inkább a  mulandóságra, a  nap evangéliuma  pedig  az
   örökkévalóságra figyelmeztet minket. Az  időhöz kötött, az időben  kezdődő
   és  végződő  emberi  létünket  az  örökké  létező  Istentől  kaptuk,  tőle
   származunk, s  hozzá  szeretnénk visszatérni.  Érdemes  tehát nem  csak  a
   mögöttünk  hagyott  esztendő   eseményeit  végiggondolnunk,  hanem   egész
   múltunkat  megköszönni  e  napon  Istennek.  S  érdemes  nem  csupán   egy
   esztendőre előre tekintenünk,  ha nem a  távolabbi jövő, az  örök élet  is
   legyen szemünk  előtt, mint  végső  célunk. Minden  év,  s minden  nap  új
   lehetőség számomra,  amelyet  Istentől kapok,  hogy  üdvösségem  érdekében
   használjam.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Légy áldott,  ó, Atyánk,  ki mérhetetlen  szeretetedben egyszülött  fiadat
   ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya  legtisztább
   méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk  lett,
   s új értelmet adott a  történelemnek, közös utunknak az  Új Ég és Új  Föld
   felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek  végén
   Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.