[Evangelium] 2009-12-27

[Evangelium minden nap]

   2009. december 27. - Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

   Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
   Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.  Az
   ünnepnapok  elteltével  hazafelé   indultak.  A   gyermek  Jézus   azonban
   Jeruzsálemben maradt  anélkül,  hogy  szülei észrevették  volna.  Abban  a
   hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor  keresni
   kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
   Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
   Három nap  múlva találtak  rá  a templomban,  amint  a tanítók  közt  ült,
   hallgatta és  kérdezgette őket.  Akik csak  hallgatták, mind  csodálkoztak
   okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
   Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
   én bánkódva  kerestünk  téged."  Ő azt  felelte:  "Miért  kerestetek?  Nem
   tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették, mit
   akar ezzel mondani.
   Akkor hazatért velük  Názáretbe, és engedelmes  volt nekik. Szavait  anyja
   mind megőrizte szívében.
   Jézus pedig  növekedett bölcsességben,  korban  és kedvességben  Isten  és
   emberek előtt.
   Lk 2,41-52

   Elmélkedés:

   Boldog családi élet?
   A karácsony ünnepét követő vasárnapon minden esztendőben a Szent Családra,
   a kis Jézusra, az ő  édesanyjára, Máriára, valamint Szent Józsefre,  Jézus
   nevelőapjára   gondolunk.   Boldognak    nevezhetjük   életüket,    hiszen
   kapcsolatukat a  szeretet, az  egymás iránti  szeretet jellemezte.  Boldog
   volt az  életük, pedig  sok nehézséggel  kellett megküzdeniük,  gondoljunk
   csak arra, hogy röviddel Jézus  születése után egy másik országba  kellett
   menekülniük Heródes király gyilkos haragja elől.

   A mai ünnepen a  Szent Család áll példaként  a boldogságra vágyó  családok
   előtt. Boldog  családi élet.  Milyen egyszerűen  hangzik ez  a mondat.  De
   létezik egyáltalán boldog  családi élet?  A házasság  előtt álló  fiatalok
   akarnak valaha  boldog  családi életet?  Az  első gond  mindjárt  az  első
   szóval, a boldogsággal van.  A mai fiatalok  ugyanis inkább a  szórakozást
   keresik, mintsem a  boldogságot. Lehet, hogy  sok cselekedetük  valamiféle
   örömet okoz nekik, de ez az öröm gyorsan mulandó. Az igazi boldogság ennél
   sokkal tartósabb örömöt jelent. És megkérdezhetjük azt is, hogy egyáltalán
   ki akar  napjainkban családot?  Mintha  manapság új,  divatosnak  nevezett
   életformák akarnának a család helyébe lépni, s egyesek azt követelik, hogy
   ezeket ugyanolyan jogok illessék meg, mint a hagyományos családokat.  Csak
   azért nem akarom most ezeket itt részletezni, mert 18 év alatti  kiskorúak
   is vannak jelen. Csak egy példát mondok, ami idén történt a hittanórán.  A
   gyerekekkel éppen a tízparancsolatot  tanultuk. A kilencedik így  hangzik:
   Felebarátod házastársát ne kívánd! A következő hittanórán az egyik gyermek
   így  mondta  ezt   a  parancsot:  Barátnőd   élettársát  ne  kívánd!   Nem
   bosszankodtam és nem mérgelődtem, mert sejtettem, hogy miért mondja ezt  a
   tanítványom. Honnan ismerhetné a házastárs szavát, fogalmát, amikor szülei
   élettársi  kapcsolatban  élnek?  De  honnan  ismerné  a  másik  gyermek  a
   házastárs fogalmát, amikor ő meg édesanyjával, és az ő élettársával él,  s
   édesapjával évente  néhány alkalommal  találkozik csupán?  Boldog  családi
   élet? Ezek a  gyerekek se a  családot, se a  boldogságot nem  tapasztalják
   meg. Boldog családi élet?  Egy boldogság és  családi szeretet nélküli  lét
   nevezhető egyáltalán életnek? Milyen élet ez?

   Néhány  évvel  ezelőtt  még  arról  lehetett  beszélni,  hogy  a  családok
   tragédiája ott kezdődik, hogy a családtagoknak nincs ideje egymásra, nincs
   idejük egymással  beszélgetni,  nem  érnek rá  egymással  törődni  és  nem
   gondolnak arra, hogy legfőbb  feladatuk, hogy szeressék egymást.  Bizonyos
   szempontból ma  is igazak  ezek a  szavak, de  sajnos inkább  azt  kellene
   mondanunk, hogy  a  tragédia  ott kezdődik,  hogy  nincsenek  családok  és
   nincsenek egymást szerető házastársak, vagy legalábbis egyre kevesebb  van
   belőlük. Mindenki  érzi,  hogy  valami  nagyon nagy  gond  van,  hiszen  a
   fiatalok nem akarják vállalni a házasságot, mint elkötelezett  életformát,
   s helyette  inkább az  alkalmi, inkább  rövidebb, mintsem  hosszabb  ideig
   tartó kapcsolatokat választják. Nehéz megfogni és megfogalmazni a probléma
   lényegét, s talán még nehezebb megoldást, kiutat találni.

   A házasságra  készülő  jegyeseknek  mindig próbálom  elmagyarázni,  és  az
   esküvői szertartásokon is megemlítem,  hogy a házasságkötéssel a  fiatalok
   egy közös úton indulnak el. A jövőjük akkor lesz boldog, kapcsolatuk akkor
   válik családi szeretetkapcsolattá, szeretetközösséggé, ha megmaradnak ezen
   a  közös   úton.  Ha   külön  utakon   kezdenek  el   járni,   kapcsolatuk
   menthetetlenül megromlik, szinte  teljesen menthetetlenül tönkremegy.  Sok
   családnál látom azt is,  hogy a gyermekek is  külön utakon járnak.  Többet
   vannak a nagymamánál,  mint odahaza,  vagy pedig  otthon teljesen  egyedül
   vannak. A gyermekek egyedül maradását mind fizikai értelemben is vehetjük,
   de átvitt értelemben  is igaz:  egyedül maradnak,  mert nem  tapasztalják,
   hogy a szüleik melléjük állnának, törődnének velük, gondoskodnának  rólak,
   segítenék őket.  Csak  nagy aggodalommal  tudom  feltenni a  kérdést:  Van
   remény arra, hogy az ilyen  rossz példát tapasztaló gyermekek majd  néhány
   év múlva vállalkoznak a családi életre,  s meg tudják valósítani a  boldog
   családi életet?

   A mai ünnepen elhangzó evangélium Mária és József Jézus kereséséről  szól.
   Kétszer teszik meg ugyanazt az  utat hazafelé. Először Jézus nélkül,  majd
   Jézussal. A mai  családoknak dönteniük  kell: Jézussal  vagy Jézus  nélkül
   járják életútjukat.  Máriát és  Józsefet aggodalom  tölti el,  amikor  nem
   találják Jézust. Talán  sok mai  család boldogtalanságának is  az az  oka,
   hogy  Jézus  nincs  velük.  Ilyenkor  érdemes  visszafordulni,  megkeresni
   Jézust, s ővele folytatni utunkat.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk, Jézusunk,  aki  magad  is  családban  születtél  és  éltél,  hozzád
   fordulunk a családokért.  Mutasd meg az  igazi családi boldogságra  vezető
   utat a  fiataloknak,  akik arra  készülnek,  hogy  a te  tanításod,  a  te
   szándékod, a te  akaratod szerint  éljék le életüket  egymással és  veled!
   Segítsd az édesanyákat  és a feleségeket,  hogy édesanyád, Mária  példáját
   kövessék az áldozatokat vállaló  szeretet mindennapi megélésében!  Segítsd
   az  édesapákat  és  a  férjeket,  hogy  védőszentjüknek  és  példaképüknek
   tekintsék  Szent  Józsefet,  aki  szeretettel  és  hűséggel   gondoskodott
   családjáról. Te engedelmeskedtél a mennyei Atyának és földi szüleidnek is.
   Tanítsd engedelmességre a gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minél  több
   szent család legyen!