[Evangelium] 2009-12-23

[Evangelium minden nap]

   2009. december 23. - Szerda

   Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
   és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
   körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
   anyja ellenezte: "Nem,  János legyen a  neve." Azok megjegyezték:  "Hiszen
   senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!"  Érdeklődtek   erre
   atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni. Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig
   megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta
   Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat, és Júdában  meg
   az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
   elgondolkodva mondta: "Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr
   van vele."
   Lk 1,57-66

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumi részletből  megtudjuk, hogy  nem csupán  Erzsébet  örül
   annak, hogy Isten kegyelmének köszönhetően gyermeke születik, hanem  sokan
   csatlakoznak hozzá. Együtt  örül vele  mindenki, aki  csak hallotta,  hogy
   idős kora ellenére gyermeket hoz  világra. Jézus születésekor még ennél  i
   nagyobb lesz  öröm,  hiszen  a  Megváltó  érkezésének  örömhíre  az  egész
   emberiségnek szól. A  várakozás csendes, adventi  öröme lassan  ujjongássá
   változik át. Elsőként  a pásztorok  szívében gyújtják meg  az angyalok  az
   öröm lángját, amely  szétárad mindenkire. Vajon  felkészült-e a szívünk  a
   legnagyobb öröm befogadására és hirdetésére?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
   csak téged áhít Izrael,
   és hozzád sóhajt untalan,
   mert Isten híján hontalan!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!