[Evangelium] 2009-12-20

[Evangelium minden nap]

   2009. december 20. - Advent 4. vasárnapja

   Az angyali üdvözlet  után Mária útra  kelt, és a  hegyek közé, Júda  egyik
   városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
   Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott  a
   magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
   "Áldott vagy te az  asszonyok között, és áldott  a te méhednek  gyümölcse!
   Hogyan lehet az,  hogy Uram  anyja jön  hozzám? Mert  íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog vagy,  aki hitted,  hogy beteljesedik  mindaz, amit  az Úr  mondott
   neked!"
   Lk 1,39-45

   Elmélkedés:

   Árucikk vagy szeretet?
   Az utolsó adventi vasárnapon a negyedik gyertyát is meggyújtottuk  adventi
   koszorúnkon, s ez azt jelzi, hogy már csak néhány nap van hátra  karácsony
   ünnepéig. Az  evangéliumban  arról  hallottunk,  hogy  Mária  meglátogatja
   rokonát,  Erzsébetet.  Mindketten  gyermeket  várnak:  Erzsébet  hamarosan
   világra hozza (Keresztelő)  Jánost, Mária pedig  megszüli Jézust.  Könnyen
   magunk elé  tudjuk képzelni  a jelenetet,  a két  várandós kismamát,  akik
   szeretettel  ölelik  meg  egymást,  majd  megosztják  örömüket  egymással.
   Mindkét  gyermek  születésében  ott  van   az  isteni  csoda,  az   isteni
   közreműködés. Erzsébet és férje,  Zakariás már idősek,  s koruk miatt  nem
   gondolhattak arra, hogy  születhet még gyermekük.  De Isten megígéri  ezt,
   csodát tesz,  s  gyermekük  születik.  Jézus  születése  is  csodás  módon
   történik, hiszen neki nincs földi édesapja, hanem a Szentlélek által fogan
   meg Mária méhében a gyermek, aki  a mindenható Isten, a mennyei Atya  Fia.
   Mária  és  Erzsébet   találkozásánál  nincs   ajándék.  Legalábbis   nincs
   kézzelfogható  ajándék.  Nincs  megvásárolt  ajándék.  Nincs   becsomagolt
   ajándék. Nincs szeretetet  helyettesíteni akaró  ajándék. Ahogyan  egymást
   átkarolják, az mindent elárul. Ölelésükben  minden benne van. Benne van  a
   szeretet,  az  ember  szeretete  a  másik  ember  iránt,  s  mindennek   a
   hátterében, a szívük mélyén jelen van az isteni szeretet is.

   Az egyik tizennyolc éves, éppen érettségire készülő lány mesélte el  nekem
   a napokban,  hogy két  évvel ezelőtt  mit kapott  ajándékba  karácsonykor.
   Annak érdekében, hogy  ne derüljön ki,  hogy konkrétan kiről  is van  szó,
   nevezzük őt  most Eszternek.  A családból  csak a  lány járt  rendszeresen
   misére, a többiek már évek óta nem tartották ezt fontosnak. Ebben az évben
   Eszter azt találta ki, hogy készít minden családtagjának  kukoricacsuhéból
   betlehemi figurákat, és ha  mindenki egymás mellé  teszi majd őket,  akkor
   szépen összeáll  a betlehemi  jelenet valamennyi  szereplője.  Szeretettel
   készítette kis  ajándékait és  arra  számított, hogy  ő is  hasonlót  kap.
   Szenteste először  a  bátyjától kapta  meg  az ajándékot,  a  Passió  című
   filmet, Jézus szenvedéséről. Kissé szomorúan jegyezte meg, hogy nem húsvét
   van, hanem  karácsony, amikor  Jézus  születését ünnepeljük,  s  bizonyára
   erről is lehetett volna filmet találni. A testvére, aki évek óta nem  járt
   szentmisére,  és  sokszor   gúnyolta  húgát   vallásossága  miatt,   ekkor
   lehajtotta  a  fejét  és  elgondolkozott.  Ezután  az  édesanya   ajándéka
   következett, ami  egy  rózsaszín pizsama  volt.  Eszter már  sok  éve  nem
   hordott rózsaszín ruhákat. Édesanyja is tudta, hogy lánya nem szereti  ezt
   a színt, s most látszott rajta,  hogy már bánja, hogy a gyors  vásárláskor
   az első kezébe  akadt pizsamát  vette meg, s  nem gondolt  erre. Végül  az
   édesapa ajándéka következett,  ami egy  csodálatos hajcsavaró  volt. De  a
   helyzetet  ez  sem   mentette  meg.  Eszter   elkeseredetten  fordult   az
   ajándékozóhoz: "Apa, nem  vetted észre, hogy  egy hónapja egészen  rövidre
   vágattam a hajamat?"  Apja csodálkozva  nézett lányára és  a rövid  hajra,
   amit csak  most vett  észre, mert  a sok  munka mellett  nem jutott  ideje
   családjára. Eszter sose  bántotta volna meg  családját, karácsony  estéjén
   pedig főleg nem, de most úgy  érezte, hogy ki kell mondania az  igazságot.
   Könnyek között, sírva mondta: "Ezek csak árucikkek és nem ajándékok,  mert
   hiányzik  belőlük  a  szeretet.  És  én  nem  árucikkekre  vágytam,  hanem
   szeretetre!" Ekkor  az  édesanyja, az  édesapja  és a  testvére  is  sírva
   fakadt, mert belátták,  hogy nagyot hibáztak,  belátták, hogy valóban  nem
   volt  igazi  szeretet  abban,  amit  adtak.  Aztán  mindhárman   odaléptek
   Eszterhez és átölelték.  Hosszú percekig  maradtak így.  A csendet  Eszter
   törte meg: "Erre az ölelésre, erre  a szeretetre vágytam." Kis idő  múlva,
   amikor Eszter öltözni kezdett, hogy  indul az éjféli misére,  csodálkozva,
   de annál  nagyobb örömmel  látta, hogy  a többiek  is készülődnek.  Együtt
   mentek a karácsonyi éjféli misére, s azóta az egész család minden vasárnap
   részt vesz a szentmisén Eszter nagy örömére.

   Az  ő  történetük,  az  ő  ölelésük  jutott  eszembe  Mária  és   Erzsébet
   öleléséről. És  talán érdemes  lesz elgondolkoznunk  azon, hogy  vajon  az
   általunk   vásárolt   árucikkek   igazi   ajándékok   lesznek-e,   amelyek
   szeretetünkről   tanúskodnak?   Vagy   csak   felesleges   árukat    adunk
   családtagjainknak? A szeretetet nem lehet semmivel helyettesíteni.

   Isten önmagát adja nekünk. A  betlehemi Gyermek Isten szeretetét hozza  el
   nekünk. Érdemes elfogadnunk ezt a  szeretetet és érdemes ezt a  szeretetet
   utánoznunk.

   Befejezésül még azt kérem, hogy  a karácsonyi éjféli szentmisére  mindenki
   hozzon magával egy gyerekkori fényképet. Minél kisebb valaki a  fényképen,
   annál jobb.  Ha az  idősebbeknek  nincs gyerekkori  fényképük  önmagukról,
   akkor  hozzanak  egyet  például  az   unokájukról.  Ezek  a  képek,   amit
   természetesen majd  mindenki  haza  is fog  vinni,  segítségünkre  lesznek
   karácsony éjszakáján.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk, Jézus, te  földi életed  során mindig érezhetted  Atyád, a  mennyei
   Atya ölelését.  Szenvedésedben  és halálodban  is  ő ölelt  át  téged.  Mi
   könnyen megfeledkezünk  arról, hogy  születéseddel  az Atya  magához  ölel
   minden embert.  Engedd, hogy  mindannyian karácsonykor  és életünk  minden
   napján érezzük  Istenünk  ölelését  és szeretetét.  Jézusunk,  taníts  meg
   minket arra,  hogy  mindig  ezt  az  isteni  szeretet  utánozzuk,  és  úgy
   szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az  Atya
   szeret minket!