[Evangelium] 2009-11-29

[Evangelium minden nap]

   2009. november 29. - Advent 1. vasárnapja

   Jézus ezeket  mondta  tanítványainak a  világ  végéről: "Jelek  lesznek  a
   Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés
   támad a népek  között a tenger  zúgása és a  hullámok háborgása miatt.  Az
   emberek megdermednek a  rémülettől, miközben  várják, hogy  mi történik  a
   világgal. A mindenség összetartó  erői megrendülnek. Akkor majd  meglátják
   az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
   Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert
   elérkezett megváltásotok.
   Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban,  részegeskedésben
   és az evilági  gondokban. Így majd  nem ér készületlenül  benneteket az  a
   nap. Mint  a  csapda,  úgy  csap le  mindazokra,  akik  a  földön  laknak.
   Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek  attól,
   ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt."
   Lk 21,25-28. 34-36

   Elmélkedés:

   Gyermeki lélekkel
   Már évekkel ezelőtt olvastam Márai  Sándor: A gyertyák csonkig égnek  című
   könyvét. A könyv arról  szól, hogy két egykori  barát, akik együtt  jártak
   katonai iskolába, és együtt kezdték  meg szolgálatukat, több mint  negyven
   év után találkoznak és átbeszélik az egész éjszakát. Egyikük úgy gondolja,
   sőt azzal vádolja a másikat, hogy barátja meg akarta őt ölni, elcsábította
   feleségét, tönkretette egész életét. Hajnalra a gyertyák csonkig égnek, de
   az igazság mégsem derül ki.

   A mai  naptól kezdve  mi nem  esténként gyújtjuk  meg gyertyáinkat,  hanem
   hajnalban.  Gyertyáink  nem  kialszanak,   hanem  a  karácsony   ünnepéhez
   közeledvén egyre  többet  gyújtunk  meg  belőlük.  Nem  sötét  szobáinkban
   üldögélünk, hanem a hajnali  misére sietünk. Nem  a magunk igazát  keresve
   akarunk reggelig  beszélgetni,  hanem  azt a  Jézus  Krisztust  szeretnénk
   hallgatni, aki Igazságnak nevezte magát (vö.: Jn 14,6).

   A mai nappal  elkezdődött az  advent, a karácsonyi  előkészület ideje.  Ha
   másról nem, de a templomi adventi koszorúról mindenképpen észrevesszük.  A
   mi koszorúnk hagyományos.  Nem követi  a divatot, nem  trendi. A  napokban
   olvastam, hogy  az egyik  magyar  városban adventi  kiállítást  tartottak,
   amelyen a  virágkötőknek és  nagyközönségnek  bemutatták az  idei  adventi
   trendet  és  kínálatot.  Az   adventi  és  karácsonyi  díszítések   színes
   kavalkádjában volt  még  háromszög alakú  adventi  koszorú is,  de  a  kör
   alakúakon is mindenféle színű  és formájú gyertyák sorakoztak,  némelyiken
   akár nyolc  is.  Már  majdnem elkezdtem  örülni,  hogy  legalább  gyertyát
   tesznek a koszorúra és  nem Aladdin csodalámpáját,  amikor az egyik  képen
   felfedeztem egy koszorút,  amelyen piros LED-es  égők világítottak.  Újból
   igazoltnak láttam, hogy  a fantáziának az  ízléstelenség sem szab  határt.
   Ennyire talán nem kellene tágan értelmezni az adventi koszorú fogalmát.

   Mi nem vagyunk trendik, nekünk csak egy hagyományos, fenyőágakból  készült
   koszorúnk van négy  gyertyával. A bűnbánati  időre emlékeztető három  lila
   gyertyából egyet már meg  is gyújtottunk. A  harmadik vasárnapra, az  öröm
   vasárnapjára  rózsaszín  gyertya  szokott  lenni,  de  ettől  mi  annyiban
   eltérünk,  hogy  az  1957-ben,  advent  harmadik  vasárnapjára   virradóra
   meggyilkolt  Brenner   János  atyára   emlékezve  piros   színű   gyertyát
   használunk. Az ő boldoggá avatásáért imádkozunk minden szentmise végén. Az
   advent nem  divat kérdése.  Ilyenkor Jézus  jövetelét, születését  várjuk.
   Ővele  szeretnénk  találkozni,  felé  sietünk.   És  ez  így  van   minden
   esztendőben,  teljesen  függetlenül   attól,  hogy  éppen   mi  a   divat,
   függetlenül attól, hogy gazdasági világválság-e, s függetlenül attól, hogy
   influenzajárvány  van-e.  Minden  adventben,  idén  is  Jézus  születésére
   szeretnénk felkészülni, mert erre szolgál az adventi idő.

   Most, az első adventi vasárnapon szeretnék külön is szólni a gyermekekhez.
   Tudom, hogy  minden gyerek  türelmetlenül várja  már a  karácsonyt.  Sokan
   bizonyára kaptak szüleiktől adventi naptárat, amelynek ablakocskáit napról
   napra fel  lehet nyitni.  Kérlek  benneteket: ne  legyetek  türelmetlenek!
   Tanuljátok meg azt, hogy milyen jó csendesen, türelmesen várni Jézust! Azt
   is tudom, hogy minden gyermek szeretne szép ajándékot kapni. Nagyobbat  és
   szebbet,  mint  a   korábbi  években.  Kérlek   benneteket:  ne   legyetek
   telhetetlenek! Idén  sajnos  sok  családban várhatóan  szegényebb  lesz  a
   karácsony,  s  talán  az  ajándék  is  kevesebb  lesz,  s  lehet,  hogy  a
   karácsonyfa is kisebb  lesz. De  ez nem baj.  Ne ezekre  a külső  dolgokra
   figyeljetek, hanem arra a szeretetre, amit szüleitektől kaptok, és arra  a
   szeretetre, amit a kis Jézustól kaptok!

   A felnőttek karácsonykor mindig visszaemlékeznek gyermekkoruk boldog, szép
   ünnepeire. Ti nem emlékeztek  vissza, mert ti  most vagytok gyermekek.  Ti
   majd sok  év  múlva  fogtok visszaemlékezni  a  mostani  időkre.  Tegyétek
   valóban széppé a  jócselekedetekkel ezt az  adventet, hogy később  örömmel
   emlékezzetek vissza  rá!  Imádkozzatok azért,  hogy  a ti  szívetekben  és
   minden ember szívében megszülessen Jézus, a betlehemi Gyermek!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk, Jézus, aki gyermekként  jöttél közénk és  a Mennyei Atya  szeretett
   gyermeke vagy! Most mi sietünk feléd gyermeki lélekkel. A te közeledben mi
   is a Mennyei Atya gyermekeinek érezzük magunkat, de ha tőled eltávolodunk,
   akkor az Atyától és  az ő szeretetétől is  távol kerülünk. Segíts  minket,
   hogy adventi időszakot arra használjuk  fel, hogy lélekben egyre  közelebb
   kerüljünk hozzád!  Jézusunk,  te egyszerű,  szegényes  körülmények  között
   jöttél a  világra, segíts  minket, hogy  mi se  vágyakozzunk  gazdagságra,
   hanem csak a te szeretetedre!