[Evangelium] 2009-11-22

[Evangelium minden nap]

   2009. november 22. - Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben: Pilátus maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te
   vagy-e a zsidók királya?"
   Jézus így  válaszolt:  "Magadtól  mondod ezt,  vagy  mások  mondták  neked
   rólam?"
   Pilátus ezt felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok  adtak
   a kezembe. Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én országom nem ebből a
   világból való.  Ha ebből  a világból  volna az  országom, szolgáim  harcra
   kelnének, hogy ne kerüljek  a zsidók kezére. De  az én országom nem  innét
   való." Pilátus megkérdezte: "Tehát király vagy?"
   Jézus így felelt: "Te  mondod, hogy király vagyok.  Én arra születtem,  és
   azért jöttem  a  világba, hogy  tanúságot  tegyek az  igazságról.  Aki  az
   igazságból való, az hallgat a szavamra!"
   Jn 18,33b-37

   Elmélkedés:

   Életünk királya
   Belgium azon kevés országok közé tartozik Európában, amelynek államformája
   királyság. Uralkodója II. Albert király.  Egy, az országról szóló  humoros
   hangvételű írásban  olvastam, hogy  "Belgiumot  a csokoládé,  a sör  és  a
   király tartja  össze".  Az első  kettő  biztosít munkát  sok  embernek  és
   megélhetést számos  családnak az  országban. A  király ugyan  kissé  kilóg
   ebből a  sorból,  de mint  legfőbb  vezetőé, az  ő  személye  mindenképpen
   meghatározó  az  ország  életében.  Belgiumban  persze  vannak  ellentétek
   ugyanúgy, mint szinte minden  más országban is. Bár  a flamand, vallon  és
   német régiók viszonylag jelentős önállóságot élveznek, az ország gazdagabb
   részein élő flamandok  gyakran sürgetik  a függetlenséget,  hogy ne  nekik
   kelljen  eltartaniuk  a  szegényebb  területeken  élő,  franciául  beszélő
   vallonokat. Az ellentétek kibékítésében fontos szerepet játszik a  király.
   Ez persze az  ő érdeke  is, hiszen  ha kettéválna  Belgium, akkor  könnyen
   ország nélküli  uralkodó maradhatna.  Egy ország  nélküli király  igencsak
   furcsának tűnik, ha földi királyokra és földi országokra gondolunk.

   Ma Jézust,  a világmindenség  királyát  ünnepeljük, s  általában  Krisztus
   király ünnepének nevezzük ezt a napot, amely egyúttal az egyházi év utolsó
   vasárnapja is. Krisztus országa  nem földi ország. Erre  világít rá a  mai
   evangéliumban az ő  kijelentése, amit Pilátus  kérdésére válaszolva  mond:
   "Az én országom nem  ebből a világból való"  (Jn 18,36). Hát akkor  milyen
   ország királya Jézus? - tehetjük fel a kérdést.

   A választ a szentírás,  az evangélium adja meg  számunkra. Jézus az  Isten
   Országának a  királya. Ha  szeretnénk  megérteni Krisztus  uralkodását  és
   szolgálatát, akkor érdemes tisztában  lennünk azzal, hogy  mi is az  Isten
   Országa vagy ahogyan Máté evangélista mondja: a mennyek országa.  Idézzünk
   fel néhány ezzel kapcsolatos jézusi kijelentést! "Beteljesedett az idő, és
   már közel  van az  Isten országa.  Tartsatok bűnbánatot,  és higgyetek  az
   evangéliumban!" (Mk  1,15).  "Ha  én  Isten  Lelkével  űzöm  ki  a  gonosz
   lelkeket, akkor  már elérkezett  hozzátok az  Isten országa"  (Mt  12,28).
   "Isten országa olyan,  mint az az  ember, aki magot  vet a földbe.  Utána,
   akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
   szökik, maga sem tudja hogyan"  Mk 4,26-27). Amikor egyes tanítványai  meg
   akarják akadályozni, hogy Jézushoz menjenek a gyermekek, akkor ezt mondja:
   "Engedjétek, hadd  jöjjenek hozzám  a kicsinyek,  hisz ilyeneké  az  Isten
   országa" (Mk  10,14). A  hegyi beszéd  alkalmával a  következővel kezdi  a
   boldogságok sorát: "Boldogok vagytok, ti  szegények, mert tiétek az  Isten
   országa" (Lk 6,20).  Amikor Jézus  missziós útra  küldi tanítványait,  ezt
   mondja nekik: "Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!"  (Mt
   10,7).

   A felsorolt kijelentések mindegyike Isten országára vonatkozik és  más-más
   oldalról világítja meg annak  megvalósulását, természetét, növekedését  és
   titkát. Most  nézzünk  még  egy  idézetet,  amelyről  érdemes  egy  kicsit
   részletesebben is szólnunk.  Egy alkalommal a  farizeusok arról  kérdezték
   Jézust, hogy mikor jön el az Isten országa? Ő pedig így felelt: "Az  Isten
   országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek,  itt
   van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van" (Lk 17,20-21).  Bár
   napjainkban a szentírásfordítások többségében  azt a kifejezést  találjuk,
   hogy "az Isten  országa közöttetek van",  a korábbi évszázadokban  azonban
   szívesebben használták "az Isten  országa bennetek van" kifejezést,  amely
   sokkal közelebb  áll  az  eredeti görög  szöveghez.  Valójában  mindkettőt
   érthetjük helyesen. Az egyik  inkább azt emeli  ki, hogy Isten  titokzatos
   uralma a közösségekben  valósul meg,  míg a  másik az  ember egyéni  benső
   világára helyezi  a hangsúlyt,  mint Isten  Országa megvalósulási  terére.
   Mindkettőben van  igazság,  de  azért  tegyünk  még  említést  egy  komoly
   problémáról, tudniillik  arról, hogy  Jézust ezt  a farizeusoknak  mondja.
   Vajon Isten országa a farizeusok csoportja közösségében valósul meg?  Vagy
   a farizeusok lelkében jön létre?  Nyilvánvalóan nem erről van szó,  hiszen
   az Isten Országába minden ember meghívást kap.

   Véleményem szerint  Jézus  kijelentése tulajdonképpen  felszólítás.  Olyan
   felszólítás, amely  egyaránt  szól  a farizeusoknak  és  minden  embernek,
   nekünk is. Felszólítás arra, hogy a mi bensőnkben és a mi  közösségeinkben
   is megvalósuljon Isten uralma. Felszólítás  arra, hogy az ember  megtérjen
   és elfogadja  Isten  uralmát  személyes  életében.  Ennek  fényében  Jézus
   szavainak értelme ez lehet: Isten országának megérkezése, megvalósulása az
   ember  megtérésével,  bűnbánatával  kezdődik.  E  megtérés  értelmünk   és
   akaratunk átalakulását,  szívünk  Isten előtti  hódolatát  jelenti.  Jézus
   szeretné átvenni életünk és szívünk irányítását. Engedjünk, hogy ő  legyen
   a mi életünk és a mi szívünk királya!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!
   Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;
   tartós öröm, amit bőségben ad
   vasárnapunk!

   Mennybéli fény, vakoknak napvilág,
   veled rontott poklot Krisztus Király.
   Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,
   bár por vagyunk!

   Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,
   hogy minden bűn alá helyeztetett,
   de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;
   gyógyít az Úr!