[Evangelium] 2009-11-07

[Evangelium minden nap]

   2009. november 7. - Szombat

   Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz:
   "Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak  barátokat a hamis mammonból,  hogy
   amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a  kicsiben
   hű, az a  nagyban is  hű. Aki  pedig hűtlen a  kicsiben, az  a nagyban  is
   hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza  rátok
   az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek  a
   tiéteket?
   Egy szolga sem szolgálhat  két úrnak. Mert vagy  az egyiket gyűlöli, és  a
   másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti.  Nem
   szolgálhattok  Istennek  és  a  mammonnak."  Hallották  mindezt  a  kapzsi
   farizeusok, és  kigúnyolták  őt.  De  Jézus  kijelentette:  "Ti  igazaknak
   mutatjátok magatokat az  emberek előtt,  de Isten  ismeri szíveteket.  Ami
   ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség."
   Lk 16,9-15

   Elmélkedés:

   Üdvösségünk történetét olvasva a szentírásban újra és újra  találkozhatunk
   azzal, hogy Isten mennyire  hűséges, az ember  viszont mindig a  hűtlenség
   bűnébe esik. Isten hűséges saját ígéreteihez és teljesíti azokat,  hűséges
   ahhoz a  néphez, amelyet  kiválasztott, és  hűséges az  emberekkel  kötött
   szövetségéhez. Ezzel szemben  az ember újból  és újból elpártol  Istentől,
   megszegi a szövetség alapjául szolgáló törvényeket, és elfordul Istentől.
   A mai evangélium arra figyelmeztet  minket, hogy ideje volna megtanulni  a
   hűséget. Isten  feladatot  bíz  ránk földi  életünk  idejére,  a  szeretet
   mindennapi megvalósítását  kéri tőlünk.  Ha hűtlen  módon nem  teljesítjük
   kérését,  akkor  nem  fogja  nekünk  adni  a  mennyországot.  Az  üdvösség
   elnyerésének feltétele az, hogy hűséggel teljesítsük emberi hivatásunkat!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem, keresselek vágyakozással,
   vágyakozzam keresésedre,
   találjalak meg szeretetemmel,
   szeresselek megtalálva téged!
   Megvallom Uram, s hálát adok neked,
   hogy belém teremtetted képedet,
   hogy reád emlékezzem, reád gondoljak,
   téged szeresselek.
   De az annyira eltörlődött vétkeim rátelepedésével,
   annyira elhomályosult a bűnök füstjében,
   hogy nem képes arra, amire teremtetted,
   ha csak te nem újítod meg, s nem változtatod át.