[Evangelium] 2009-11-05

[Evangelium minden nap]

   2009. november 5. - Csütörtök, Szent Imre herceg

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
   "Csípőtök  legyen  felövezve,   kezetekben  pedig   égő  gyertya   legyen.
   Hasonlítsatok az  olyan  emberekhez,  akik  urukra  várnak,  hogy  mihelyt
   megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.  Boldogok
   azok a szolgák,  akiket uruk  megérkezésekor ébren  talál. Bizony,  mondom
   nektek, felövezi  magát, asztalhoz  ülteti  őket, körüljár  és  felszolgál
   nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így  találja
   őket, boldogok azok a szolgák.
   Gondoljátok meg: ha tudná  a házigazda, hogy melyik  órában jön a  tolvaj,
   nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön
   abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
   Lk 12,35-40

   Elmélkedés:

   A várakozás látszólag vagy a  külső szemlélő számára teljesen  felesleges,
   tétlen dolog. Sok esetben valóban időpazarlásnak számít. Tegyük hozzá  még
   azt is,  hogy  az emberek  általában  nem szeretnek  várakozni,  és  sokan
   könnyen elveszítik  türelmüket,  ha valaki  megvárakoztatja  őket,  később
   érkezik, vagy nem jön időben például az autóbusz. A Jézus jövetelére  való
   éber várakozás,  amelyre maga  az Úr  bíztat minket  a mai  evangéliumban,
   egészen más várakozás.  Az Őt váró  ember szíve előre  tekint, az  érkezés
   pillanatára gondol, a találkozás bekövetkező eseményére, arra a személyre,
   aki hozzá érkezik. Lelki ráhangolódás  ez, hogy valóban létrejöjjön a  két
   személy találkozása. Jézus érkezésére szüntelenül készen kell állnunk!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, te  megszelídítetted a  haláltól  való félelmünket,  hiszen  életünk
   végét  az  igazi  élet  kezdetévé  változtattad.  Pihenteted  egy   kicsit
   testünket,  csak   egy  egészen   picit,  aztán   felébresztesz  a   végső
   harsonaszóval.
   Azoknak, akik  félnek,  a  Kereszt  jelét  adtad,  hogy  megsemmisítsd  az
   ellenséget és biztosítsd nekünk az életet, ó, örök Isten, akinek már anyám
   méhéből felajánlottak, és akit minden erőmmel szeretek.
   Állítsd mellém a világosság angyalát, hogy elvezessen az enyhülés helyére,
   ahonnan a szomjunkat csillapító forrás fakad.
   Ne válasszon  el  engem  a mélység  választottaidtól!  Ne  emlékezz  többé
   bűneimre!