[Evangelium] 2009-11-04

[Evangelium minden nap]

   2009. november 4. - Szerda

   Abban az  időben,  amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  ő  hozzájuk
   fordult, és így  szólt: "Aki  hozzám jön,  de nem  gyűlöli apját,  anyját,
   feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is,  nem
   lehet az én  tanítványom. Aki tehát  nem hordozza keresztjét,  és nem  így
   követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar
   építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy  van-e
   miből  befejeznie?  Mert  ha  az  alapokat  lerakta,  de  (az  építkezést)
   befejezni nem  tudta, mindenki,  aki csak  látja, gúnyolni  kezdi: "Ez  az
   ember építkezésbe fogott,  de nem  tudta befejezni." Vagy,  ha egy  király
   hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga
   tízezer katonájával  szembe  tud-e  szállni  azzal,  aki  húszezerrel  jön
   ellene. Mert ha  nem, követséget  küld hozzá,  amikor még  messze van,  és
   békét kér tőle. Tehát mindaz, aki  közületek nem mond le mindarról,  amije
   van, nem lehet az én tanítványom."
   Lk 14,25-33

   Elmélkedés:

   Nem lehet Jézus tanítványa  az, aki nem követi  mesterét mindenben, még  a
   kereszthordozásban is.  Az  élet  nehézségei, a  betegségek,  a  szenvedés
   mind-mind  olyan  keresztek,  amelyek  ránk  nehezednek.  Van,  aki   csak
   kényszerből, kedvetlenül és haraggal hordozza, mert nem ismeri fel  nevelő
   hatását. Mások türelemmel és örömmel hordják. Vianney Szent János, a papok
   védőszentje  prédikálta  egyszer,  hogy  ha  valóban  szeretnénk   Istent,
   szeretnénk a keresztet is.  És ebben biztosan  nagy igazság van,  elegendő
   csak Jézus példájára  gondolnunk. A  mi Urunk az  Atya iránti  szeretetből
   tett meg mindent a  mi megváltásunkért. Legyünk  bátrak, s ne  meneküljünk
   életünk  keresztjei  elől,  mert  azok  vállalása  jelzi,  hogy   mennyire
   szeretjük Istent.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Istenem, te vagy minden javam.
   Egyedül te vagy a jó, igaz és szent,
   a mindenható,
   mindent te adsz, mindent te töltesz be,
   s csak a bűnöst hagyod üresen.

   Emlékezzél irgalmasságodra,
   és töltsd be szívemet kegyelmeddel,
   hiszen nem akarod, hogy üres maradjon,
   amit alkottál.