[Evangelium] 2009-11-01

[Evangelium minden nap]

   2009. november 1. - Mindenszentek

   Abban az időben:
   Jézus látva a tömeget, fölment  a hegyre, leült, tanítványai pedig  köréje
   gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
   "Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
   Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
   Boldogok, akik  éhezik és  szomjazzák az  igazságot, mert  ők  kielégítést
   nyernek.
   Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
   Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
   Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
   Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
   Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak  titeket és üldöznek, ha  hazudozva
   mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
   Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
   Mt 5,1-12a

   Elmélkedés:

   A menny felé
   Amikor még egészen  fiatal pap  voltam, a  plébánia ifjúsági  közösségének
   tagjai közül az egyik egyetemista  nagyszerű lehetőséget kapott: egy  évre
   kimehet  Angliába  tanulni.  Az   ilyen  ösztöndíjat  persze  nem   szabad
   visszautasítani, ezért a lány, akinek a jól bevált szokás szerint most  is
   az Eszter nevet  adom, kiutazott  Angliába tanulni. Azokban  az években  a
   mobiltelefonozás  igencsak  gyerekcipőben  járt,  de  az  internet  és  az
   e-mailezés sem volt  elterjedve még.  Emiatt Eszter  számára a  legnagyobb
   probléma az itthoniakkal való kapcsolattartás volt. A levelek viszont néha
   hetekig is úton  voltak. Az idegen  környezetben, távol szülőföldjétől  és
   családjától, Esztert gyakran  elfogta a honvágy  érzése. Nem okozott  nála
   komolyabb lelki betegséget, de  sokszor sírásra fakadt, annyira  hiányzott
   neki az otthona.  Hazavágyó szíve fájdalmát  egyedül csak annak  gondolata
   tudta csillapítani, hogy  minden nappal közelebb  kerül ahhoz, hogy  végre
   hazatérhessen.  Volt  ám  nagy  öröm,  amikor  hazaért,  s  egy   csapásra
   megnyugodott, amikor a saját ágyában alhatott végre. Meg is fogadta,  hogy
   ilyen hosszú időre nem megy el soha többé otthonról.

   A honvágy érzését nehéz volna elmagyarázni azoknak, akik még nem élték át,
   de mindenki elhiszi nekem,  hogy a honvágy egy  nagyon erős emberi  érzés.
   Ma,  Mindenszentek  ünnepén  azért   hozakodtam  elő  Eszter   honvágyának
   történetével, mert  ennek  segítségével talán  könnyebben  megérthetjük  a
   szentek  vágyakozását.   A   szentek  életét,   életrajzát   tanulmányozva
   észrevehetjük, hogy mindannyian erősen vágyakoztak a mennybe, de nem  mint
   idegen országba, hanem mint igazi  hazájukba. Tudták, hogy földi  életüket
   le kell élniük, teljesíteni kell  kötelességeiket ebben a világban, és  el
   kell végezniük  mindazt a  feladatot, amit  a jó  Isten bízott  rájuk,  de
   mindemellett erős  vágy élt  bennük, hogy  eljussanak a  mennybe. A  földi
   létet csak  ideiglenesnek  tekintették,  amely után  eljuthatnak  a  végső
   célhoz. Ebben az értelemben nyugodtan mondhatjuk, hogy a szentek valójában
   azt érezték, amit  mindannyian, amikor  honvágyunk van.  Hitünk szerint  a
   szentek vágya beteljesedett, azaz el is jutottak a mennyországba.

   Mindenszentek ünnepének evangéliuma a nyolc boldogságot tárja elénk  Jézus
   tanításában. E mondások  a boldogsághoz  vezető utat  mutatják meg,  amely
   utak  egyúttal  a  mennybe  vezető  utak.  Boldogságunk,  emberi   életünk
   boldogsága akkor teljesedik be, amikor eljutunk a mennybe, ahol Isten  vár
   bennünket, s  ahol  örökre  együtt  lehetünk Ővele.  De  vajon  miért  nem
   vágyakozik sok ember a  mennye? Miért keresik oly  sokan a boldogságot  az
   evilági dolgokban? E  kérdésre a  választ az emberről,  az emberi  életről
   való felfogásban kell keresnünk. Ha valaki kételkedik a teremtő  Istenben,
   s ha valaki kétségbe vonja, hogy  az ember az Isten teremtménye, akkor  az
   ilyen ember nem  fog a mennybe  törekedni. De ha  elfogadjuk, hogy  minden
   ember Istennek,  az Ő  szeretetének  köszönheti életét,  akkor az  lesz  a
   célunk, hogy örökre együtt  legyünk Istennel, aki  szeret minket, s  hozzá
   vezessen életünk.

   A középkor minden bizonnyal  egyik legnagyobb művészének,  Michelangelonak
   jól ismert alkotása az Ádám teremtése  című freskó, amely a Vatikánban,  a
   Sixtus-kápolna mennyezetén  látható.  Ádám  teste már  kész  van,  a  föld
   porából formált ember a puszta földön fekszik. A festmény azt a pillanatot
   ábrázolja, amikor  Isten életet  ad  az anyagnak,  életet ad  a  teremtett
   embernek.  Isten  erőteljes  keze  lenyúl  az  égből,  a  mennyből,   hogy
   megérintse Ádám  még  ernyedt, a  térdén  támaszkodó kezének  ujját.  Ádám
   egyedül van, egyedül várja az agyalok seregével körülvett Isten érintését.
   De a két ujj nem is találkozik, hiszen nincs szükség fizikai érintésre,  a
   teremtéshez elegendő Isten  akarata. A csodálatos  festmény azt  sugallja,
   azt tanítja, ami  egyúttal keresztény  felfogásunk is: az  ember az  Isten
   teremtménye. A festmény alkotója,  Michelangelo Buonarotti a  következőket
   írta ötszáz évvel ezelőtt: "A lélek  a mennyben született és a menny  felé
   kell irányulnia, túlszárnyalva  a világon. A  bölcs ember, elismerem,  nem
   talál nyugalmat abban, ami múlandó, és nem adja szívét valamiért, ami függ
   az időtől." Ez a művész saját felfogása az emberről, és ez egy  keresztény
   tanításnak megfelelő felfogás.

   Legyen életünk végső célja az, hogy  kövessük a szenteket a mennybe,  ahol
   együtt lehetünk a mi Istenünkkel! Örüljünk és ujjongjunk, mert Ő lesz a mi
   jutalmunk az égben!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Áldott vagy, atyáink  Istene, századok századain  át minden dicséretre  és
   magasztalásra egyedül méltó, mert mindenben a te akaratod valósul meg,  és
   nem az  emberé.  Te  vagy  az,  aki  megtanítod  a  benned  hívőket,  hogy
   akaratodat cselekedjék,  és csodáidat  minden  időkön át  hirdessék,  mert
   Szentlelked vezet mindenkit a jóban, saját szívének és akaratának ihletése
   által.