[Evangelium] 2009-10-28

[Evangelium minden nap]

   2009. október 28. - Szerda, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

   Jézus egyszer  fölment  egy  hegyre imádkozni.  Az  egész  éjszakát  Isten
   imádásában töltötte. Másnap  magához hívta  tanítványait, és  kiválasztott
   közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak  nevezett: Simont, akit  Péternek
   is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
   Mátét és Tamást;  Jakabot, Alfeus fiát  és a buzgó  Simont; Júdást,  Jakab
   fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,
   és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje,  és
   hatalmas tömeg  vette  körül  Júdeából. Jeruzsálemből,  Tirusz  és  Szidon
   tengerparti vidékéről. Ezek  azért gyűltek össze,  hogy hallgassák őt,  és
   gyógyulást  nyerjenek   betegségükből.  Meggyógyultak   azok  is,   akiket
   tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert  erő
   áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
   Lk 6,12-19

   Elmélkedés:

   A mai napon ünnepelt két apostolról nagyon szűkszavúak az evangéliumok,  s
   nevükkel az apostolok felsorolásán kívül nem is találkozunk. Ennyi azonban
   elegendő nekünk  ahhoz,  hogy őket  is  a Jézus  által  meghívottakhoz  és
   missziós útra küldöttekhez tartozóknak  tartsuk. Az apostoli  szolgálatbak
   ugyanis ez a lényege  és közös elme: mindannyiukat  Jézus hívta meg,  hogy
   elsajátítsák életformáját,  aztán  pedig  ő  küldi  őket,  hogy  tanúságot
   tegyenek  róla  és  hirdessék  Isten  Országa  örömhírét.  A   küldetéssel
   kapcsolatban ne menjünk el figyelmetlenül amellett, hogy azt nem személyes
   képességeik  vagy  érdemeik  miatt,  hanem  egy  közösség,  egy   testület
   tagjaiként kapták, s feladatukat nem a maguk nevében, hanem az őket  küldő
   Jézus nevében teljesítették.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Két szent apostol ünnepén
   zengjen dicsérő énekünk,
   közös kegy hívta őket el,
   közös most dicsőségük is.

   Simon, felgyújtott égi láng,
   Krisztust követni késztetett,
   s később mint választott követ
   őt buzgó névvel hirdeted.

   Júdás, Simonhoz fűz a vér,
   S Krisztushoz kapcsol hű szíved,
   Írásban oktatsz másokat,
   szóban megvallod Mestered.

   E két hű szív nem reszketett,
   hogy vérét adja bűntelen,
   tanúságuk hogy szent, igaz,
   haláluk áldozat legyen.

   Ó, fent tündöklő Csillagok,
   hitünkben úgy segítsetek,
   hogy győzve földi gátakon
   törjünk az égi honba fel!

   Örökkön áldjuk Istenünk:
   Atyánk, Szülöttét, s Lelküket,
   mert menny üdvében minket is
   örökre részesítenek. Ámen.