[Evangelium] 2009-10-26

[Evangelium minden nap]

   2009. október 26. - Hétfő

   Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit  a
   betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
   hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta,  magához
   hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
   rátette a kezét. Az  rögtön felegyenesedett, és  dicsőítette az Istent.  A
   zsinagóga  elöljárója   méltatlankodott   azért,  hogy   Jézus   szombaton
   gyógyított, és a  sokasághoz fordult:  "Hat napotok van  a munkára.  Akkor
   jöjjetek gyógyulást  keresni,  ne  szombaton!" Jézus  feléje  fordult,  és
   megfelelt neki: "Képmutatók!  Van-e köztetek egy  is, aki nem  oldja el  a
   jászoltól ökrét vagy szamarát  szombati napon, hogy megitassa?  Ábrahámnak
   ezt a lányát pedig a sátán  tartotta megkötözve immár tizennyolc éve.  Nem
   kellett-e őt  feloldani  kötelékétől  akár  szombaton  is?"  Ellenfelei  e
   szavakra szégyenükben  elpirultak. A  nép  pedig örvendezett,  hogy  Jézus
   ilyen csodát művelt.
   Lk 13,10-17

   Elmélkedés:

   A szombati  napon  történt  gyógyítással Jézus  kivívja  a  farizeusok  és
   írástudók haragját.  Cselekedeteit ők  úgy értékelik,  hogy azokkal  Jézus
   megszegi a szombati nyugalomra  vonatkozó törvényi előírásokat. Ha  csupán
   külsőleg nézzük,  akkor  talán igazuk  is  van. De  Jézus  is  szándékosan
   cselekszik így, mert rá szeretne mutatni a pihenőnek igazi lényegére, azaz
   arra, hogy az ember  a Teremtő Istent utánozza.  De nem csak a  pihenéssel
   kell Istent utánoznunk,  hanem a  jócselekedetekkel is!  Jót tenni  minden
   helyzetben, megmenteni  a  bajban lévő  embert,  irgalmasságot  gyakorolni
   vele:  ez  Isten  szándéka.  És   milyen  törvény  az,  amely  bárkit   is
   megakadályoz abban, hogy jót tegyen?  Jónak nevezhető egyáltalán az  ilyen
   törvény? Keressük minden helyzetben Isten szándékait!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk! Titokzatosan  igazgatsz mindenütt,  és  mindenhol el  vagy  rejtve.
   Jelen vagy a magasban és a magasság nem érez téged. Ott vagy a mélységben,
   és az  nem fogja  körül lényedet.  Közel vagy  és mégis  távol. Ki  ér  el
   hozzád? A kutató lélek minden érzésével sem képes erre. Csak a hit közelít
   meg téged, csak a szeretet, csak az imádság.
   Szent Efrém