[Evangelium] 2009-10-24

[Evangelium minden nap]

   2009. október 24. - Szombat

   Abban az időben odajött Jézushoz  néhány ember, s azokról a  galileaiakról
   hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
   Erre Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek,  hogy ezek a galileaiak  bűnösebbek
   voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
   nem tartotok  bűnbánatot,  éppúgy elvesztek  ti  is mindnyájan.  Vagy  azt
   gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony
   és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?
   Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is
   mindnyájan."
   Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy  embernek fügefa volt a  szőlőjében.
   Kiment,  gyümölcsöt  keresett  rajta,  de  nem  talált.  Erre  így   szólt
   vincellérjéhez: Idejárok három  év óta,  hogy gyümölcsöt  keressek ezen  a
   fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért  foglalja itt a helyet? De az  így
   válaszolt: Uram, hagyd meg még  az idén. Körülásom és megtrágyázom,  hátha
   terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
   Lk 13,1-9

   Elmélkedés:

   A  Megváltó  érkezését  Keresztelő   János  azzal  készítette  elő,   hogy
   bűnbánatot  hirdetett   a  népnek.   A  lélek   benső  megtérése   ugyanis
   elengedhetetlen ahhoz,  hogy  elfogadjuk  a Megváltó  Jézus  személyét  és
   tanítását. Valamivel  később Jézus  maga bűnbánatra  szólított fel,  amely
   annak első jele, hogy az ember elfogadja Isten Országát. A bűnbánatra való
   hívás mindig időszerű. Egyesek ugyan próbálnak késlekedve választ adni  az
   isteni hívásra, de  ez mindig  kockázatos. Amikor  megbánjuk bűneinket  és
   Isten eltörli  azokat a  szentgyónásban, egy  új utat  nyit számunkra,  új
   lehetőséget ad  nekünk,  új  reményt  önt  belénk.  Bűnösségünk  tudatában
   ugyanis  nem   kell  rettegve   menekülnünk   Isten  elől,   hanem   éppen
   ellenkezőleg,  azzal  a  bizalommal  közeledhetünk  felé,  hogy  megbocsát
   nekünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
   hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
   hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
   hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
   hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
   hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
   hogy értelmem  éber  és  friss legyen  az  igazság  - csak  az  igazság  -
   befogadására;
   hogy akaratom mindig  afelé vezesse  gondolataimat, szavaimat,  tetteimet,
   ami fölemel!