[Evangelium] 2009-10-13

[Evangelium minden nap]

   2009. október 13. - Kedd

   Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
   Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
   étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött  rajta. Az Úr ekkor így  szólt
   hozzá: "Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét,
   de belül tele vagytok  rablással és gonoszsággal.  Esztelenek! Hát nem  az
   alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
   amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!"
   Lk 11,37-41

   Elmélkedés:

   Az ószövetségi  időkben  több száz  törvény  szabályozta a  zsidó  emberek
   életét, az izraeli életmódot. Mindenki meg volt róla győződve, hogy ezek a
   törvények  Isten  akaratának  és  szándékának  a  kiegészítései,   amelyek
   megmutatják az embernek, hogy miként  kell a mindennapokban Isten  akarata
   szerint cselekedni.  A hívő  életében  tulajdonképpen minden  erről  szól:
   hogyan lehet Isten akarata szerint élni. Ebből a szempontból teljesen  jó,
   helyes szándékkal születtek a különféle törvények, de az évszázadok  során
   olyan szabályok  is keletkeztek,  amelyek mögött  már nem  volt fontos  az
   isteni akarat. Sok tisztasági törvény is ilyennek számított Jézus korában,
   s ezt ő szóvá is tette.  A kiüresedett törvények megtartása helyett  Jézus
   az irgalmasság gyakorlását ajánlja, mint olyan cselekedetet, amelyet Isten
   mindenkitől megkíván.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, Jézus, Te azt parancsoltad  nekem, hogy szüntelenül imádkozzam,  add
   nekem kegyelmedet,  hogy  meg  tudjam  tenni, s  add  meg  ezt  azoknak  a
   lelkeknek is, akiket  rám bíztál.  Isteni Ige,  Te magad  vagy bennünk  az
   örökké tartó és szüntelen  imádság. Isten Báránya,  Te vagy a  világosság,
   amely megvilágítja  lelkünk  egész égboltját.  Bár  soha ne  akarnánk  más
   imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
   szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
   egy a szemlélés  és a szeretet.  Engedd, hogy olyan  tökéletesen és  olyan
   bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
   tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!