[Evangelium] 2009-09-27

[Evangelium minden nap]

   2009. szeptember 27. - Évközi 26. vasárnap

   Abban az  időben: János  (apostol) így  szólt Jézushoz:  "Mester,  láttunk
   valakit,  aki  a  te  nevedben  ördögöket  űz  ki,  de  nem  tart  velünk.
   Megtiltottuk neki,  mert  nem követ  minket."  Jézus ezt  válaszolta:  "Ne
   tiltsátok meg  neki!  Aki  a  nevemben csodát  tesz,  nem  fog  egykönnyen
   szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár
   csak egy pohár vizet is az én nevemben, - azért, mert Krisztuséi  vagytok,
   - bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki  megbotránkoztat
   egyet is e  kicsinyek közül,  akik hisznek  bennem, jobb  volna annak,  ha
   malomkövet  kötnének  a  nyakára,  és  a  tengerbe  dobnák.  Ha  a   kezed
   megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel
   a kárhozatra jutnod,  az olthatatlan  tűzre. Ha  a lábad  megbotránkoztat,
   vágd le.  Jobb sántán  bemenned  az életre,  mint  két lábbal  a  kárhozat
   olthatatlan tüzére kerülnöd.  Ha a szemed  megbotránkoztat, vájd ki.  Jobb
   fél szemmel bemenned  az Isten  országába, mint két  szemmel a  kárhozatra
   jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik."
   Mk 9,38-43. 45. 47-48

   Elmélkedés:

   Jézus nevében
   Szent Ferenc életrajzában olvasom, hogy amikor Jézus nevét kiejtette  vagy
   meghallotta, vidámság és öröm  töltöttel el, egészen megváltozott,  mintha
   édes mézet  ízlelt volna  meg  vagy gyönyörű  zenét hallott  volna  éppen.
   Megfeledkezett a  körülötte  lévő  dolgokról,  annyira  elmerült  a  Jézus
   nevéről való elmélkedésben. E különleges tiszteletet ismervén nem  tartjuk
   túlzásnak,  hogy   Assisi   városának   világszerte   ismert   szentje   a
   végrendeletében meghagyta, hogy a testvérek gyűjtsenek össze és  tartsanak
   nagy tiszteletben minden  apró kis papírt,  amelyen Jézus neve  olvasható.
   Egyik követője, a  ferences szerzetes Sziénai  Szent Bernardin a  középkor
   egyik legnagyobb hitszónoka és  Jézus neve tiszteletének nagy  terjesztője
   volt. Prédikációi végén  kis táblát szokott  felmutatni a  hallgatóságnak,
   amelyen Jézus nevének görög betűs rövidítése (IHS) volt látható.

   E középkori jámbor  tisztelettől igencsak messze  kerültünk, hiszen a  mai
   közbeszédben sajnos  gyakrabban  fordul  elő  Jézus  nevének  tiszteletlen
   kiejtése, mintsem tiszteletteljes használata. Mintha sokan  megfeledkeztek
   volna a  szentírás  tanításáról:  "Bármit  tesztek,  szóval  vagy  tettel,
   mindent az Úr Jézus nevében tegyetek!" (Kol 3,17). A vallásosságát  kicsit
   is komolyan vevő keresztény ember minden cselekedetét Jézus nevével  kezdi
   és fejezi be. Vonatkozik  ez mindenekelőtt az imádságra,  de a munkára,  a
   pihenésre és az utazásra is.  Még manapság is találkozok idős  emberekkel,
   akik így köszönnek a papnak: "Dicsértessék a Jézus neve!"

   Az  újszövetségben  számos  példáját  találjuk  a  Jézus  nevében  történő
   cselekvésnek. Az Úr  azt kéri  például tanítványaitól, hogy  az ő  nevében
   jöjjenek össze (vö.:  Mt 18,20) és  imádkozzanak. Kéréseik  meghallgatásra
   találnak, ha az ő  nevében terjesztik azokat a  mennyei Atya elé (vö.:  Jn
   16,23). A  mennybemenetelkor az  apostolok azt  a parancsot  kapják,  hogy
   Jézus nevében megtérést  és bűnbocsánatot hirdessenek  (vö.: Lk 24,47),  s
   később is  megtapasztalják, hogy  gyógyító erővel  rendelkeznek, ha  Jézus
   nevét hívják segítségül,  gondoljunk csak arra  a jelenetre, amikor  Péter
   apostol  meggyógyítja  a  bénát  a  jeruzsálemi  templomban  (vö.:  ApCsel
   3,1-10).

   A  mai  vasárnap  evangéliumában   arról  olvasunk,  hogy  a   tanítványok
   idegenkedve, értetlenül szemlélik, hogy valaki a Mester nevében jót  tesz,
   és megtiltják neki ezt. Jézus viszont megengedi, hogy az ő nevében ne csak
   tanítványi körének tagjai, hanem mások is jót tegyenek.

   Jézus nevének  megvallása  az  ő  személyéhez  és  az  általa  létrehozott
   közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket, ez válik nyilvánvalóvá a nevében
   történő megkeresztelkedéskor. Miként az őskeresztény időkben az  apostolok
   azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel  megismertessék Jézus nevét, s  nem
   féltek attól  sem,  hogy az  Úr  nevéért szenvedésben  fognak  részesülni,
   ugyanúgy nekünk is  keresztény életünk  jó példájával  Jézus nevének  kell
   dicsőséget szereznünk. Méltatlan életünkkel soha ne adjunk okot arra, hogy
   miattunk  Jézus  nevét  gyalázzák  vagy  szidják!  Jézus  neve  üdvözítőt,
   szabadítót jelent.  Az ő  nevében cselekedni  azt jelenti,  hogy  üdvösség
   művének megvalósulását szolgáljuk a világban. Nevének megvallása, a  hozzá
   való ragaszkodás és hűség azt jelzi,  hogy hozzá tartozunk és az  üdvösség
   elnyerésére törekszünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Téged  dicsőítünk,   hiszen  mindenütt   téged  ünnepelnek,   Halhatatlan,
   Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te  vagy a  lélek életének  példaképe, te  vagy
   boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk. Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk
   meg.  Ha  megvalljuk  nevedet,  nem  veszünk  el.  Ha  Hozzád  imádkozunk,
   meghallgatást nyerünk.
   Ókeresztény imádság