[Evangelium] 2009-09-17

[Evangelium minden nap]

   2009. szeptember 17. - Csütörtök

   Abban az időben egy farizeus  meghívta Jézust, hogy étkezzék nála.  Betért
   hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös  nő.
   Amikor  megtudta,  hogy  Jézus   a  farizeus  házában  van   vendégségben,
   alabástromedényben illatos  olajat hozott.  Megállt hátul  Jézus  lábánál.
   Sírt,  könnyeivel  öntözte  Jézus  lábát,  majd  hajával  megtörölte,   és
   csókolgatta.  Végül  pedig  megkente  illatos  olajjal.  Ennek  láttára  a
   vendéglátó farizeus így szólt magában:  "Ha ez próféta volna, tudná,  hogy
   ki és miféle,  aki érinti őt:  hogy ez  egy bűnös nő."  Jézus akkor  hozzá
   fordult: "Simon,  mondanék  neked  valamit." Az  így  válaszolt:  "Mester,
   beszélj!" "Egy  hitelezőnek  két  adósa volt.  Az  egyik  ötszáz  dénárral
   tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát  elengedte
   tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy gondolom  az,
   akinek  többet  engedett  el"  -  felelte  Simon.  "Helyesen  ítéltél"   -
   válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod
   ezt az asszonyt?  Betértem házadba,  s te nem  adtál vizet  a lábamra.  Ez
   viszont könnyeivel öntözte  a lábamat, és  hajával törölgette. Csókot  sem
   adtál nekem, ez meg szüntelenül  csókolgatja lábamat, amióta csak  bejött.
   Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a  lábamra.
   Azt mondom hát neked,  sok bűne bocsánatot  nyert, mert nagyon  szeretett.
   Akinek keveset  bocsátanak meg,  az kevésbé  szeret." Aztán  így szólt  az
   asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
   Lk 7,36-50

   Elmélkedés:

   Jézus korában  a vallási  törvények szigorúan  tiltották a  zsidó  emberek
   számára, hogy bűnösökkel érintkezzenek  vagy találkozzanak. Jézus  azonban
   szándékosan átlépi  a  bűnösök  és  a  magukat  bűntelennek  tartók  közti
   határvonalat, ezzel jelezvén, hogy az irgalmas Isten szeretné megszüntetni
   a távolságot  önmaga  és a  bűnös  között.  Az ember  magatartása  a  felé
   közeledő irgalmas és megbocsátó Isten  irányában nem lehet más, mint  hogy
   bűnbánattal és alázattal elfogadja Isten közeledését. A megbocsátást Isten
   legnagyobb ajándékaként tekinthetjük, mert ennek köszönhetően juthatunk el
   az üdvösségre. Az isteni szeretet indítson minket bűneink megvallására!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, adj kegyelmet nekünk, hogy csak azt szeressük, ami neked tetszik, és
   minden gondolatunk és akaratunk tökéletesen egy legyen a tiéddel!
   Milyen jó  Istennek szolgálni!  Milyen gazdagon  jutalmazza már  e  földön
   azokat, akik szeretik őt!
   Add meg,  fölséges  Teremtőm,  hogy szent  kegyelmed  segítségével  minden
   erőmmel neked  szolgáljak,  dicsőségeden dolgozzam,  hiszen  ez  életemnek
   legfőbb kötelessége!
   De la Salle Szent János