[Evangelium] 2009-09-13

[Evangelium minden nap]

   2009. szeptember 13. - Évközi 24. vasárnap

   Abban az időben Jézus  elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának  vidékére.
   Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?" Azok
   így válaszoltak:  "Némelyek  Keresztelő Jánosnak,  mások  Illésnek,  ismét
   mások  valamelyik  prófétának."  Erre  megkérdezte  tőlük:  "Hát  ti   mit
   mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: "Te vagy a Messiás!" Ekkor Jézus  a
   lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
   Ezután  arra  kezdte  tanítani  őket,  hogy  az  Emberfiának  sokat   kell
   szenvednie, a  vének,  a főpapok  és  az írástudók  elvetik,  megölik,  de
   harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta
   és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira,  és
   így korholta Pétert: "Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint
   gondolkodsz, hanem emberi módon."
   Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Ha  valaki
   követni akar, tagadja meg magát,  vegye fel keresztjét, és kövessen.  Mert
   aki meg  akarja menteni  életét, elveszíti  azt, de  aki elveszíti  életét
   értem és az evangéliumért, megmenti azt.
   Mk 8,27-35

   Elmélkedés:

   Jézus az életem
   Abban az időben,  amikor Eszter  középiskolás volt, egy  idős paphoz  járt
   gyónni. Szívesen beszélgetett  a tapasztalt atyával,  aki csaknem  harminc
   éven át az afrikai misszióban szolgált, majd megromlott egészségi állapota
   miatt  kénytelen  volt  hazajönni  Magyarországra.  Amikor  egy  tavasszal
   eltörte a  lábát, s  emiatt  nem tudott  a  templomba menni  gyóntatni  és
   misézni, a szobájában fogadott mindenkit. Eszter is ott kereste fel. Egyik
   beszélgetésük során a fiatal lány - miután reggel éppen a mai  evangéliumi
   szakaszt olvasta el -  megkérdezte a papot: "Az  atyának ki Jézus?" Ő  nem
   lepődött meg a kérdésen,  hiszen élete során  már sokszor feltették  neki.
   Eszter kíváncsian várta a feleletet. Az atya ránézett és mosolygott,  majd
   a nyitott ablak felé fordult, s a végtelenbe tekintett. Néhány perc  múlva
   visszanézett a  lányra, s  még mindig  mosolyogva egyszerűen  csak  ennyit
   mondott: "Jézus az életem." Eszter tudta, hogy a nyolcvankilenc éves  atya
   szájából elhangzott kijelentés igaz, s tanúságtétele hiteles.

   A mai  evangélium  a  mindenkit egyénileg  és  személyesen  érintő  kérdés
   eredetét világítja  meg. Miután  Jézus meghallgatta  a róla  szóló  emberi
   véleményeket, saját tanítványaihoz fordul az egészen személyes  kérdéssel:
   "Hát ti mit  mondotok, ki  vagyok?" (Mk 8,29).  S bár  a korábbi  kérdésre
   záporoztak a  feleletek,  a  tanítványok  most  inkább  hallgatnak,  nehéz
   rászánniuk magukat, hogy a  személyes kérdésre személyes választ  adjanak.
   Végül Péter szólal meg:  "Te vagy a  Messiás!" (Mk 8,29).  Ezt a részt  ma
   Szent Márk  evangéliumából olvastuk  fel,  de fontos  megjegyeznünk,  hogy
   ugyanennek a beszélgetésnek a leírását  Szent Máté evangélista Jézusnak  a
   következő megjegyzésével zárja: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem  a
   test és a vér nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az én mennyei Atyám  (Mt
   16,17). Túlzás  volna  tehát azt  állítanunk,  hogy Péter  önálló,  emberi
   gondolkodásának eredménye e hitvallás, hiszen a mennyei Atya sugallta neki
   ezt Jézus szavai szerint. De  az sem állja meg  a helyét, hogy e  vallomás
   nem az  ő személyes  vallomása  volt. Azt  akarom  ezzel mondani,  hogy  a
   Jézusról szóló vallomásunk valójában nem független, nem is lehet független
   az  isteni  kinyilatkoztatástól.  Csak  akkor  lesz  helyes  képünk  Jézus
   személyéről,  s  ebből  kiindulva  csak  akkor  tehetünk  igaz,   hiteles,
   személyes vallomást róla, ha ismerjük  és helyesen értelmezzük az  Atyának
   és  a  Szentléleknek   a  tanúskodását   a  Fiúról,   valamint  azokat   a
   kijelentéseket is, amelyeket Jézus tett önmagáról.

   Ti  mit  mondotok,  ki  vagyok?  -  tette  fel  a  kérdést  egykor   Jézus
   mindazoknak, akik követői voltak, s a kérdés azóta is körbejár a  világon.
   A megszólítás ma nekünk szól: Ti mit mondotok, ki Jézus? A mi válaszunk is
   inkább hallgatás,  miként  a hajdani  tanítványok  is csak  ennyit  tudtak
   felelni. Valóban nehéz erre  a kérdésre felelni,  mert senki sem  szeretne
   közhelyeket mondani, s  nehéz azért is,  mert személyes hitünkből  kellene
   valamit elárulnunk másoknak. Nem is kérek most senkit arra, hogy  kijöjjön
   a mikrofon elé és a jelenlévők előtt nyilvánosan tegyen hitvallást. De azt
   kérem, hogy  odahaza gondolkozzunk  el  a kérdésen  és a  magunk  egyszerű
   gondolataival, szavaival  próbáljuk  megfogalmazni,  hogy ki  Jézus  a  mi
   számunkra.

   Befejezésül térjünk  még vissza  a nyolcvankilenc  éves pap  vallomásához:
   "Jézus az életem." Hasonlít ez  Szent Pál apostol tanúságtételéhez, aki  a
   filippieknek szóló  levelében  a  következőket  írta:  "Számomra  az  élet
   Krisztus" (Fil  1,21). Úgy  érzem,  hogy valahol  ebben az  irányban  kell
   keresnünk személyes vallomásunk alapját. Természetesen nem csak  szavakkal
   kell ezt  kimondanunk. Fiatalként  talán még  korai volna  a vallomás,  de
   törekedjünk arra, hogy életünk vége  felé közeledve egyre igazabb  legyen:
   Jézus az életem.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert  én
   a  tied  vagyok,  benned,  Szabadítómban,  dicsekszem  mindörökké.  Minden
   szomorúságomban te vidítasz  fel ünnepi  terített asztaloddal.  És hol  is
   volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
   Nagy Szent Gertrúd