[Evangelium] 2009-09-02

[Evangelium minden nap]

   2009. szeptember 2. - Szerda

   Kafarnaumi tartózkodása  idején Jézus  a zsinagógából  jövet betért  Simon
   (Péter) házába.  Simon  anyósa  éppen magas  lázban  szenvedett.  Mindjárt
   szóltak is neki  az érdekében.  Jézus a  beteg fölé  hajolt, parancsolt  a
   láznak, és a  láz megszűnt. A  beteg azonnal fölkelt,  és szolgált  nekik.
   Napnyugtakor mindnyájan  odavitték Jézushoz  a betegeket,  akik  különféle
   bajokban szenvedtek. Mindegyikre  rátette kezét,  és meggyógyította  őket.
   Sokakból gonosz lelkek  mentek ki, és  ezt kiáltozták: "Te  vagy az  Isten
   Fia!" Jézus azonban  rájuk parancsolt, és  nem engedte, hogy  beszéljenek;
   azok ugyanis tudták, hogy  ő a Krisztus.  Amikor megvirradt, Jézus  kiment
   egy magányos  helyre; a  népsokaság  pedig keresésére  indult, és  meg  is
   találta.  Tartóztatták,  hogy  ne  menjen  el  tőlük.  Jézus  azonban  így
   válaszolt:  "Más   városoknak   is   hirdetnem   kell   Isten   országának
   evangéliumát, mert ez  a küldetésem." Azután  folytatta tanítását  Galilea
   zsinagógáiban.
   Lk 4,38-44

   Elmélkedés:

   Jézus újabb csodáiról  számol be az  evangélium. Meggyógyítja Péter  lázas
   beteg anyósát  és más  betegeket,  valamint gonosz  lelkeket űz  ki  egyes
   emberekből. E jelenetek azt mutatják, hogy  az Isten Fia belép az  emberek
   életébe, akik nem  várhatnak emberektől segítséget.  Jézus viszont egy  új
   lehetőséget kínál fel nekik a gyógyulásra, a szabadulásra, Olyan segítség,
   amelyre  nem  számítottak,  s  amely  számukra  váratlanul  szűnt  meg.  A
   csodatörténetek reményt  adnak  az embernek,  hiszen  olyan  helyzetekben,
   amikor  képesek  volnánk  feladnia  küzdelmet,  s  már-már   beletörődnénk
   sorsunkba, mégis  jöhet  segítség.  Jézus csak  annyit  kér  tőlünk,  hogy
   higgyünk benne,  higgyünk abban,  hogy  tud és  kar is  segíteni  rajtunk,
   hiszen megmentésünkért, megváltásunkért jött el emberi világunkba.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned maradjak, és úgy szerethesselek,  ahogyan te szeretsz engem!  Nálad
   nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts  önmagaddal,
   tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
   egyesüljek!