[Evangelium] 2009-08-31

[Evangelium minden nap]

   2009. augusztus 31. - Hétfő

   Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
   szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.  Izajás
   próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra  a
   helyre talált, ahol ez volt írva:  "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent  engem
   és  elküldött,  hogy  örömhírt  vigyek  a  szegényeknek,  s  hirdessem   a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: "Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott  a
   fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" -
   kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek
   majd nekem: "Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint
   hallottuk - Kafarnaumban végbevittél,  tedd meg a  hazádban is!" Majd  így
   folytatta: "Bizony,  mondom nektek,  hogy egy  próféta sem  kedves a  maga
   hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés  idejében,
   amikor az ég  három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség
   támadt az egész földön.  De közülük egyikhez  sem kapott Illés  küldetést,
   csak a szidoni Cáreftában  élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus  próféta
   korában is sok leprás  élt Izraelben, s egyikük  sem tisztult meg, csak  a
   szíriai  Námán."  Ezt  hallva,  a  zsinagógában  mind  haragra  gerjedtek.
   Felugrottak, kiűzték őt a városon  kívülre, és fölvezették arra a  hegyre,
   amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
   közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,16-30

   Elmélkedés:

   A názáreti zsinagógában elmondott beszéde nagy felháborodást váltott ki az
   emberekből, akik  azt vélték,  hogy Jól  ismerik azt  a Jézust,  aki  most
   hozzájuk  beszél,  s  aki  az  ő  körükben  nevelkedett.  Kezdetben  ugyan
   helyeslik szavait, de aztán szembefordulnak vele, s indulatuk odáig fajul,
   hogy az  életére törnek.  Jézus  szavai állásfoglalásra  késztették  őket,
   amelynek nem  az elfogadás,  hanem az  ellenséges szembeszegülés  lett  az
   eredménye. Talán  néha  mi is  hasonló  helyzet találjuk  magunkat.  Jézus
   szavait egy  ideig helyeseljük,  igaznak  tartjuk, aztán  amikor  komolyra
   fordul  a  helyzet,  akkor  mi  is  választás  elé  kerülünk.  Színt  kell
   vallanunk, nem halogathatjuk a döntést, ki kell fejeznünk, hogy hová húz a
   szívünk. A Jézus melletti elköteleződés választása nem könnyű.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
   És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
   Hogy adjak számolgatás nélkül,
   Hogy harcoljak nem gondolva arra,
   Hogy sebeket kaphatok,
   Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
   Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
   Nem várva más jutalmat, mint azt,
   Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem.