[Evangelium] 2009-08-27

[Evangelium minden nap]

   2009. augusztus 27. - Csütörtök

   Amikor  Jézus  a   világ  végéről  beszélt,   így  szólt   tanítványaihoz:
   Virrasszatok, mert nem tudhatjátok,  mely napon jön el  a ti Uratok!  Mert
   nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
   fenn virrasztana, és nem hagyná,  hogy betörjenek a házba. Legyetek  tehát
   ti is készen,  mert az  Emberfia abban  az órában  jön el,  amikor nem  is
   gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
   fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet  adjon nekik? Boldog az a  szolga,
   akit hazatérő ura ebben a  munkában talál. Bizony, mondom nektek:  rábízza
   egész vagyonát. Ha  azonban az  a szolga  gonosz, és  azt mondja  magában:
   "Késik a gazdám!", aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt  eszik-iszik
   a részegeskedőkkel; s megjön  ennek a szolgának ura  azon a napon,  amikor
   nem várja, és  abban az  órában, amikor nem  is sejti,  - ura  kegyetlenül
   megbünteti,  és  a  képmutatók  sorsára  juttatja.  Ott  aztán  sírás   és
   fogcsikorgatás lesz.
   Mt 24,42-51

   Elmélkedés:

   Jézus szavaiból tudjuk, hogy  érkezése az utolsó  időkben biztosan be  fog
   következni, de  annak  ideje  az  ember számára  nem  ismert.  Ha  tudnánk
   ugyanis,  hogy  mikor   fog  bekövetkezni  a   nagy  találkozás,   könnyen
   számítgatásokba  kezdenénk,   s  halogatni   kezdenénk  megtérésünket.   A
   könnyelműség és a  felelőtlenség ebben az  esetben mindenképpen  vétkesnek
   tekinthető, s nagy  árat kell érte  fizetnünk, hiszen saját  üdvösségünket
   tesszük kockára. A Jézussal való találkozás,  még akkor is, ha nem  tudjuk
   pontos idejét, a reményt élteti bennünk, mert ez üdvösségünk lehetősége. A
   keresztény remény sohasem a  múlt, hanem a  jövő, az eljövendő  találkozás
   felé fordul. Várakozásunkat és reményünket egyedül Isten képes betölteni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent forrásnak
   vizéből, hogy  az élő  vizek kútjából  igyam, azokkal  együtt, akik  Téged
   szomjaznak! Ott laknék én is az égi honban, öröké ujjongva jóságodban,  és
   mondanám boldogon:
   Mily édes az Élő Vizek forrása, amely az öröklétre fakad, és soha-soha nem
   apad! Én Istenem! Te vagy a  Forrás, aki folyton szomjat oltón áradsz!  Úr
   Jézus, add mindig e vizet, hogy egyre szomjamat enyhítsem.
   Könyörgök nagy jótéteményeidért! Hiszen  Te mindenünk vagy, napi  életünk:
   táplálékunk, italunk, üdvösségünk, Istenünk!