[Evangelium] 2009-08-22

[Evangelium minden nap]

   2009. augusztus 22. - Szombat

   Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
   tanítószékében az  írástudók  és  a  farizeusok  ülnek.  Tegyetek  meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken és  hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De Atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És Tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Minden bizonnyal csodálkozást váltott ki a tanítványok között Jézusnak  az
   a nekik szóló kijelentése, hogy aki nagyobb akar lenni közülük, az  legyen
   a többiek szolgája. Mert igaz  ugyan, hogy bibliai értelemben az  Istennek
   tett szolgálat értékesnek  számított és az  ember szívesen végezte  minden
   nehézség árán is,  ugyanakkor a  Jézus korabeli emberek  a másik  embernek
   tett szolgálatot  mintegy rabszolgamunkának,  a megalázottság  jelének  és
   kényszernek tekintették, amelyet az  ember legfeljebb kényszerűségből,  de
   nem önként végzett.  Jézus ezen  kérésének értelmét akkor  látjuk meg,  ha
   mellé  állítjuk  azt   a  kijelentését,  hogy   minden  emberben,  még   a
   legkisebbekben is őneki szolgálunk. Így az embereknek tett szolgálat Isten
   iránti szolgálattá alakul, amely üdvösségünk feltétele.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a
   keresztségben  Krisztus   bennünket   magáénak  fogadott,   és   önmagával
   egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb  a
   múltbeli  és  jelenlegi  különbségeinknél,   melyek  egyházainkat  ma   is
   elválasztják.
   Szerető  Istenünk!  Köszönjük   Neked,  hogy   Krisztusban  eggyé   tettél
   bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy egyházadat egységben
   és  szeretetben   építhessük.   Add,   hogy   életünkkel   és   egyházaink
   szolgálatával a Te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot.