[Evangelium] 2009-08-21

[Evangelium minden nap]

   2009. augusztus 21. - Péntek

   Abban az  időben:  Amikor a  farizeusok  meghallották, hogy  Jézus  hogyan
   hallgattatta  el  a  szadduceusokat,  köréje  gyűltek,  és  egyikük,   egy
   törvénytudó alattomos  szándékkal  a  következő kérdést  tette  fel  neki:
   "Mester, melyik  a legfőbb  parancs a  törvényben?" Jézus  így  válaszolt:
   "Szeresd az Urat,  a te  Istenedet teljes szíveddel,  teljes lelkeddel  és
   egész értelmeddel. Ez az  első és legfőbb  parancsolat. A második  hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
   az egész törvény és a próféták."
   Mt 22,34-40

   Elmélkedés:

   Az ószövetségi nép számára  a Törvény előírásai  nem egy külső  hatalomtól
   érkező, az emberre  kényszerítő erőként nehezedő  parancsok voltak,  hanem
   olyan szabályok, amelyek  az Isten  és az ember  által kötött  szövetséget
   meghatározták.  E  szövetséget,   amely  könnyen  felismerhetően   valóban
   szeretetközösség, Isten kezdeményezte  és ő határozta  meg kereteit. Ha  a
   törvény  parancsaiban  meglátjuk  az  ember  életét  védő  és  az   emberi
   kapcsolatok  alapjává  a   szeretetet  tevő   isteni  szeretetet,   rögtön
   kegyelemnek, ajándéknak,  segítségnek tekintjük  őket, hiszen  megtartásuk
   azt eredményezi, hogy  a szeretetszövetség megmaradjon  Isten és az  ember
   között. Ebben  az értelemben  válik  számunkra kötelességgé,  paranccsá  a
   szeretet.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindig soknak  tartjuk,  amit mi  teszünk  másokért; ellenben  amit  mások
   tesznek érettünk, azt semmibe sem  vesszük. Úgy látszik, két szívünk  van:
   egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk  számára, és egy kemény,  szigorú,
   zord, embertársaink számára.
   Szalézi Szent Ferenc