[Evangelium] 2009-08-18

[Evangelium minden nap]

   2009. augusztus 18. - Kedd

   A gazdag  ifjú  távozása után  Jézus  így szólt  tanítványaihoz:  "Bizony,
   mondom nektek: A gazdag  nehezen jut be a  mennyek országába. Újra  mondom
   nektek: Könnyebb a tevének átmenni a  tű fokán, mint a gazdagnak  bejutnia
   Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és  azt
   kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és így szólt:
   "Embereknek ez  lehetetlen, de  Istennek minden  lehetséges." Ekkor  Péter
   megkérdezte: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi  lesz
   a jutalmunk?"  Jézus  így  válaszolt: "Bizony,  mondom  nektek:  ti,  akik
   követtetek engem:  a világ  megújulásakor, amikor  az Emberfia  dicsőséges
   trónjára ül, együtt  ültök majd  vele tizenkét  trónon, hogy  ítélkezzetek
   Izrael tizenkét törzse  felett. Sőt mindaz,  aki elhagyja értem  otthonát,
   testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét,  százannyit
   kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és
   az utolsókból elsők."
   Mt 19,23-30

   Elmélkedés:

   Jézus  csodás   gyógyításainál   érdemes  felfigyelnünk   arra,   hogy   e
   cselekedetek egyrészt a meggyógyult betegek javára szolgálnak,  ugyanakkor
   azt hivatottak igazolni, hogy Jézus az  Üdvözítő. A betegek a hitük  által
   nyernek  gyógyulást:  hisznek  abban,  hogy  gyógyítójuk  a  Megváltó,  az
   Üdvözítő. Jézus  azonban nem  csak a  testet akarja  gyógyítani, hanem  az
   emberi lelkeket is,  ezért a megtérő  bűnösöknek mondott megbocsátó  szava
   mindennél világosabban  igazolja, hogy  eljött  az üdvösség  ideje.  Annak
   elismerése, hogy  ő  az  Üdvözítő,  s nincs  üdvösség  senki  másban,  azt
   jelenti, hogy a vele kapcsolatunkon  múlik, hogy üdvözülünk-e vagy sem.  A
   mai evangéliumban  azt  kéri  tanítványaitól  és  tőlünk,  hogy  mindenről
   mondjunk le az  üdvösség érdekében amely  a legfőbb jó,  amit Isten  adhat
   nekünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Semmit sem  akarok  magamnak megtartani,  hanem  inkább magam  s  mindenem
   szeretném önként és szíves-örömest neked adni.
   Uram, Istenem, teremtőm  és megváltóm,  akkora vonzódással,  tisztelettel,
   dicsérettel és tisztességgel, akkora  hálával, odaadással és  szeretettel,
   akkora hittel,  reménnyel,  tisztasággal  szeretnélek  ma  magamhoz  venni
   téged,  amekkorával  méhébe  fogadott  és  óhajtott  szentséges  anyád,  a
   dicsőséges Szűz Mária, amikor alázatosan és áhítattal felelt az angyalnak,
   aki a  megtestesülés örömhírét  jelentette neki:  íme, az  Úrnak  szolgáló
   leánya, legyen nekem a te igéd szerint.
   Kempis Tamás