[Evangelium] 2009-08-11

[Evangelium minden nap]

   2009. augusztus 11. - Kedd

   A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Mit gondolsz,
   ki a legnagyobb a mennyek országában?"
   Erre Jézus  odahívott  egy gyermeket,  közéjük  állította, és  így  szólt:
   "Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
   a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan  kicsinnyé
   lesz, mint ez a gyermek, az  a legnagyobb a mennyek országában. Aki  pedig
   befogad  egy  ilyen  gyermeket  az   én  nevemben,  az  engem  fogad   be.
   Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
   Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám  arcát.
   Mit gondoltok? Ha valakinek  száz juha van, s  egy elkóborol közülük,  nem
   hagyja-e ott  a  kilencvenkilencet  a hegyoldalon,  és  nem  megy-e,  hogy
   megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
   nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
   így mennyei Atyátok  sem akarja, hogy  csak egy is  elvesszen e  kicsinyek
   közül."
   Mt 18,1-5. 10. 12-14

   Elmélkedés:

   Szent  Lukács  evangéliumának  elején  Jézussal  ismerkedhetünk  meg,  aki
   gyermekként megszületve  érkezett emberi  világunkba, s  akit  szokásoknak
   megfelelően  a  gyermeket  Istennek  ajánlották.  Az  evangélista  azt  is
   bemutatja Jézus gyermekségtörténetében,  hogy elfogadja  földi szüleit  és
   engedelmeskedik nekik, ugyanakkor tudatában van annak, hogy a mennyei Atya
   gyermeke. A  mai evangéliumban  Szent Máté  írásából egy  későbbi  jelenet
   tárul elénk, amikor a  tanító Jézus a  gyermekeket állítja példaképként  a
   felnőttek elé. A gyermeki lelkület amiatt követendő példa, mert a  gyermek
   engedelmessége szülei iránt annak  példája, hogy miként engedelmeskedik  a
   keresztény ember Istennek.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk,  annyi  okunk  volna  a  csüggedésre,  a  szorongásra,  magunkba
   zárkózásra, annyi okunk volna a  félelemre. De Jézus minket is  megszólít:
   ne  féljetek!  Adj  nekünk,  Istenünk,  nyitott  szívet,  készséges,  hívő
   értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető  emberi
   szándékok ne  zavarhassanak meg  minket. Add,  hogy e  világ  zűrzavarában
   Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged,  aki ma is megszólítasz  minket:
   Ne féljetek!