[Evangelium] 2009-08-06

[Evangelium minden nap]

   2009. augusztus 6. - Csütörtök, Urunk színeváltozása

   Abban az időben:  Jézus maga  mellé vette  Pétert, Jakabot  és Jánost,  és
   egyedül velük fölment  egy magas hegyre.  Ott elváltozott előttük.  Ruhája
   olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
   a ruhát  kifehéríteni.  Egyszerre  megjelent  nekik  Illés  és  Mózes,  és
   beszélgettek Jézussal.
   Péter ekkor ezt  mondta Jézusnak:  "Mester! Olyan jó  nekünk itt  lennünk!
   Készítsünk három sátrat: neked egyet,  Mózesnek egyet és Illésnek  egyet!"
   Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
   Ekkor felhő árnyékolta be őket, és  a felhőből szózat hallatszott: "Ez  az
   én szeretett  Fiam, őt  hallgassátok!" Mire  körülnéztek, már  senkit  sem
   láttak, csak Jézust egymagát.
   A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek,  amit
   láttak, amíg  az  Emberfia fel  nem  támad  a holtak  közül.  A  parancsot
   megtartották, de maguk  között megvitatták,  hogy mit  jelenthet az,  hogy
   feltámad a holtak közül.
   Mk 9,1-9

   Elmélkedés:

   Jézus azért mutatta  meg a kiválasztott  apostoloknak isteni dicsőségét  a
   Tábor-hegyen,  hogy   szörnyű  kereszthalálát   látva  ne   veszítsék   el
   reményüket. A  színeváltozás  ugyanis  az  ő  feltámadásának  előképe.  Az
   apostolok erre  az eseményre  gondolva  megérthették, hogy  a  szenvedések
   útjának végső állomása nem a halál,  hanem az Isten által ajándékozott  új
   élet. Számunkra, akik életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük az
   Isten közelségét,  mint ahogy  azt megtapasztalta  a három  apostol,  nagy
   vigasztalást jelent ez  az élmény.  Azokban a napokban  ugyanis, amikor  a
   kereszthordozás nehézségeit érezzük,  szívünk ott  él a  feltámadás és  az
   isteni dicsőség megtapasztalásának reménye.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket
   a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged
   befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk  téged,
   benned megpihenjünk,  és veled  egyesüljünk, mint  ahogy egyek  a tagok  a
   testben a  fejjel, és  amint egy  a  szőlővessző a  tőkével. Engedj  a  te
   erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk  szent
   színed látására!
   Granadai Szent Lajos