[Evangelium] 2009-08-04

[Evangelium minden nap]

   2009. augusztus 4. - Kedd

   Amikor (a  kenyérszaporítás után)  mindnyájan  ettek és  jóllaktak,  Jézus
   mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
   át  előtte  a  túlsó  partra,  miközben  ő  elbocsátja  a  tömeget.  Amint
   elbocsátotta az  embereket, fölment  a  hegyre, hogy  egyedül  imádkozzék.
   Közben beesteledett, és ő ott volt  egymagában. A csónak pedig már jó  pár
   stádiumnyira eltávolodott  a parttól.  Hányták-vetették a  hullámok,  mert
   ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult  feléjük
   a víz  színén járva.  Amikor észrevették,  azt hitték,  hogy kísértet,  és
   rémületükben  felkiáltottak.   De   Jézus  azonnal   megszólította   őket:
   "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te
   vagy az,  parancsold meg,  hogy  hozzád menjek  a  vízen!" Ő  azt  mondta:
   "Jöjj!" Péter ki is  szállt a csónakból, elindult  a vízen, és ment  Jézus
   felé. De az erős  szél láttán megijedt,  és merülni kezdett.  Felkiáltott:
   "Ments meg, Uram!" Jézus  nyomban kinyújtotta kezét,  megfogta őt, és  így
   szólt hozzá:  "Te kicsinyhitű,  miért  kételkedtél?" Amikor  beszálltak  a
   bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és  így
   szóltak: "Te  valóban az  Isten  Fia vagy!"  Akkor  átkeltek a  tavon,  és
   Genezáret földjénél  értek partot.  Annak a  helynek a  lakói  felismerték
   Jézust, hírét vitték az egész  környéken. Eléje hoztak minden beteget,  és
   kérték,  hogy  legalább  ruhája   szegélyét  érinthessék.  És  akik   csak
   hozzáértek, mind meggyógyultak.
   Mt 14,22-36

   Elmélkedés:

   A pusztai vándorlás idején  történt manna-csoda Isten  válasza volt a  nép
   hitetlenségére, amellyel azt  igazolta, hogy nem  hagyja magára az  általa
   kiválasztott népet. Jézus kenyérszaporítása  és az emberek kenyérrel  való
   táplálása szintén  részben a  kételkedőknek adott  isteni jel,  amely  azt
   hivatott igazolni, hogy ő  az Isten Fia.  Olyan nyilvános cselekedet  volt
   ez, amelyet bárki  láthatott. A  csoda után Jézus  ismét különleges  jelét
   adja istenségének, de ebben már  csak a tanítványok egy szűkebb  csoportja
   részesül. A víz  tetején járva mutatja  meg számukra, hogy  felette áll  a
   természet erőinek, amelyek minden emberre  hatást gyakorolnak. E csodák  a
   Jézus istenségébe  vetett hit  megvallására indítják  a tanítványokat:  Te
   valóban az Isten Fia vagy!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó,  Mária,  irgalmasság  Anyja,  tekints  mindannyiunkra,  hogy   Krisztus
   keresztje erejét ne veszítse, hogy az  ember le ne tévedjen a jó  útjáról,
   el ne veszítse  bűntudatát, gyarapodjék  reménye Istenben,  aki gazdag  az
   irgalomban, szabadon tegye jó  cselekedeteit, melyeket Ő előre  elrendelt,
   és így egész életével Isten dicsőségének dicsérete legyen.
   II. János Pál pápa