[Evangelium] 2009-07-31

[Evangelium minden nap]

   2009. július 31. - Péntek, Loyolai Szent Ignác

   Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
   zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és  így beszéltek róla: "Honnan  van
   ennek a bölcsessége  és csodatevő ereje?  Hát nem  az ács fia  ez? És  nem
   Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei?  És
   nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
   És csak  botránkoztak rajta.  Jézus erre  így szólt:  "Sehol sem  becsülik
   kevesebbre a  prófétát, mint  szülőföldjén és  otthonában."  Hitetlenségük
   miatt nem is művelt ott sok csodát.
   Mt 13,54-58

   Elmélkedés:

   Az ószövetségi könyveket  olvasva könnyen észrevehetjük,  hogy a  próféták
   különleges szerepet  töltöttek be  a közösségen  belül. Azzal  a  tudattal
   léptek fel, hogy  Istentől kaptak meghívást  az Ő üzenetének  hirdetésére,
   illetve különféle  jelképes  cselekedetek  végrehajtására.  E  szimbolikus
   tettek szervesen kapcsolódtak a próféta életéhez, életviteléhez. Ebbel  az
   következik, hogy  az igehirdetés  nem független  az igehirdetőtől,  nem  a
   személyen kívül  álló dolog,  hanem  a személyhez  szervesen  kapcsolódik,
   megéli mindazt, életével megvalósítja mindazt, amit Isten rábíz hirdetni.
   Mindennek  legteljesebb  értelmében  Jézus  is  próféta,  hiszen  életével
   valósítja meg és  cselekedeteivel bizonyítja  azt az  igazságot, aminek  a
   hirdetésével a mennyei Atya megbízta. Elutasítása az Isteni akarattal való
   szembeszegülést jelent.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Örök Ige, Isten egyszülött Fia! Taníts meg, hogy mindent oda tudjak  adni.
   Taníts meg  téged  szolgálnom,  amint illik:  adni  és  nem  számlálgatni,
   harcolni és a  sebekkel nem  törődni, fáradozni és  pihenést nem  keresni,
   önmagamat adni és jutalmat nem várni.  Elég nekem a boldogító tudat,  hogy
   szent akaratodat teljesítettem.
   Loyolai Szent Ignác